Január 15., hétfő

A Santa Maria in Trastevere-bazilikában ma a békéért imádkoznak.

A csodatévő Fekete Krisztus ünnepe (Esquipulas, Guatemala). Közép-Amerikában mindenütt tisztelet övezi.

Mk 2,18-22. Az új bor új tömlőbe való

Imádság a békéért  

¹⁸János tanítványai és a farizeusok böjtöltek. Odajöttek néhányan, és megkérdezték Jézustól: »Miért böjtölnek János és a farizeusok tanítványai, a te tanítványaid pedig nem böjtölnek?« ¹⁹Jézus így felelt: »Vajon böjtölhet-e a násznép, amíg velük van a vőlegény? Amíg náluk van a vőlegény, nem böjtölhetnek. ²⁰Eljönnek azonban a napok, amikor elveszik tőlük a vőlegényt: akkor majd böjtölnek, azon a napon. ²¹Senki sem varr régi ruhára nyers szövetből foltot, mert elszakítja az ép részt is, és a szakadás még nagyobb lesz. ²²Senki sem tölt új bort régi tömlőkbe, különben a bor szétszakítja a tömlőket, és kiömlik, s a tömlők is tönkremennek. Az új bor új tömlőkbe való.« 

 

Az evangélista János és a farizeusok tanítványairól beszél, akik magukat igaznak tartó emberek módjára felhatalmazva érzik magukat arra, hogy megkérdezzék Jézustól: tanítványai miért nem tartják be azt a böjtöt, amely bár nem kötelező, felemeli a lelket. Bírálatuk valójában inkább a mesterre vonatkozik, mintsem a tanítványokra. Jézus példabeszédeken keresztül mondja el nekik, hogy nem a külsődleges vallásgyakorlat teszi tisztává és ragyogóvá az emberek életét. Az az ember tiszta, aki úgy fogadja a messiást, mint vőlegényt – folytatta. Jézus ezzel egyértelműen azt akarta mondani, hogy ő maga a vőlegény, akire várnak. S miközben épp a vőlegényt várják, hogy aztán együtt ünnepeljenek, a barátok nem böjtölhetnek. Nem lenne szép dolog a vőlegénnyel szemben, aki bizonyára nem azt szeretné, hogy a böjt szomorúságában várják, hanem azt, hogy ünnepelve fogadják. Jézus mindenesetre arra is figyelmeztet, hogy a vőlegény barátai életében is lesznek majd nehéz pillanatok, főleg akkor, amikor a vőlegényt elveszik tőlük. Innentől kezdve, még ha rejtve is, Jézus előre hirdeti szenvedését és halálát. Akkor lesz az, hogy elérkeznek a böjt, illetve inkább a szenvedés pillanatai. És így is történt, attól kezdve egészen napjainkig tanítványok hosszú sora szenvedett üldöztetést hitéért, s tartott ki abban mégis, még ha vérét kellett is ontania. Jézus két kép segítségével világít rá arra, hogy a tanítványi lélek nem egyeztethető össze a merev, külsődleges vallásgyakorlattal vagy aszkézissel, mert ha nincs benne szeretet, ez nem változtatja meg az ember szívét. A régi ruha és a régi tömlő olyan, mint a külsődleges vallásosság, amely nem változtatja meg sem az ember szívét, sem a viselkedését. Az evangélium az, ami megújít bennünket, nem pedig a látszat-cselekvések. Milyen sok hiba fakad abból, hogy a külsőségek határozzák meg az életünket! Az evangélium az új bor, amely megújítja az őt befogadó szíveket. A saját magával, saját jó cselekedeteivel eltelt szív olyan, mint a régi tömlő: nem képes magába fogadni azt az újat, amit az evangélium hozott. Az evangélium új ruhája a szeretet szálaival szőtt új ruha, amelynek semmi köze sincs saját önzésünk régi, kopott szövetdarabkájához. A tanítványok megértették, hogy az üdvösség nem abban van, ha dicsőítjük magunkat cselekedeteink miatt, hanem abban, hogy mindenek fölött szeretjük Jézust, ahogy a menyasszony szereti vőlegényét. 

 

Imádság a békéért