Január 5., péntek

Jn 1,43-51. Te vagy az Isten Fia, te vagy Izrael királya

Karácsonyi imádság 

 

⁴³Másnap, amikor Jézus Galileába készült menni, találkozott Fülöppel. Azt mondta neki: »Kövess engem!« ⁴⁴Fülöp Betszaidából való volt, András és Péter városából. ⁴⁵Fülöp találkozott Natanaellel, és elmondta neki: »Megtaláltuk azt, akiről Mózes írt a törvényben és a próféták: Jézust, József fiát Názáretből.« ⁴⁶Natanael erre megjegyezte: »Jöhet valami jó Názáretből?« Fülöp azt felelte neki: »Gyere és lásd!« ⁴⁷Amikor Jézus meglátta a közeledő Natanaelt, azt mondta róla: »Íme, egy igaz izraelita, akiben nincs álnokság.« ⁴⁸Natanael megkérdezte: »Honnan ismersz engem?« Jézus azt felelte: »Mielőtt Fülöp hívott volna téged, láttalak, amikor a fügefa alatt voltál.« ⁴⁹Natanael azt válaszolta: »Rabbi, te vagy az Isten Fia, te vagy Izrael királya!« ⁵⁰Jézus erre így szólt: »Mivel azt mondtam neked: láttalak a fügefa alatt, hiszel? Nagyobb dolgokat fogsz majd látni ezeknél.« ⁵¹Aztán hozzátette: »Bizony, bizony, mondom nektek: látni fogjátok a megnyílt eget, s hogy az Isten angyalai föl- és leszállnak az Emberfia fölött.« 

 

A Jézussal való találkozás nem szorítja korlátok közé, nem szűkíti be az ember életét, a hozzá való közeledéstől nem leszünk szegényebbek. Inkább megnyitja szemünket és szívünket. Segít, hogy kilépjünk zárkózott életünkből és a provincializmusból, hogy egy végtelenül tágasabb horizont felé vezessen. Éppen az ellenkezője történik annak, mint amit sokan gondolnak arról, hogy Jézus sok lemondást kér, korlátozza a szabadságot, megtiltja az örömöt. Igaz, hogy az evangéliumi életet időnként borúsan ábrázolják, mintha csupa szomorúságból, lemondásból és bánatból állna. Pedig az Úr értelmes életet kínál, a kifogások mögött pedig gyakran az húzódik, hogy az ember nem akar kiszabadulni saját kicsiny élete rabságából. Az Úrnak nagy tervei vannak velünk: üdvözítő tervét szeretné ránk bízni. János evangéliumának már ezen első sorai is ezt mutatják meg. Ezekkel a szegény halászokkal olyan egyedülálló testvériség története veszi kezdetét, amely Jézus körül született és ma is folytatódik szerte a világban. András, János és Péter után Fülöp következik. Jézus neki is azt mondja: „Kövess engem!”. Így is történik. Fülöp azután elmeséli Natánaelnek, milyen szép találkozásban volt része: „Megtaláltuk a Messiást”. Natánael keresetlen szavakkal, saját józan észjárásának biztos tudatában kérdez vissza. Natánael őszintesége azonban, amelyet maga Jézus is dicsér, nem elég ahhoz, hogy üdvözüljön. Csak a názáreti prófétával való találkozás (még ha azt gondolja is, hogy Názáretből semmi jó nem jöhet) világosítja meg a szívét ennek az igaz embernek, amikor megérzi, hogy Jézus a veséjébe lát. Jézus pedig ígéretet tesz neki, hogy a mostaniaknál még sokkal nagyobb dolgokat fog látni. Ennek a különleges mesternek ilyen nagy tervei vannak követői kis csoportjával. Talán ők maguk fel sem fogják, de az Úr saját küldetését bízza rájuk. Később ezért mondja majd Péternek és az összes tanítványnak, akik követik, hogy százszorosát kapják majd vissza annak, amit hátrahagytak.

Karácsonyi imádság