A
Gergely-naptárt követő ortodox egyházak az Úr Jordánban való
megkeresztelkedését és megjelenését (epifánia) ünneplik.
Iz
60,1-6; Zsolt 71; Ef 3,2-3.5-6; Mt 2,1-12
„Hordozd
körül tekintetedet és lásd: mind egybegyűlnek és idejönnek
hozzád. Fiaid messze távolból érkeznek, s a lányaidat ölükben
hozzák.” Így nyitják meg a vízkereszt ünnepét a próféta
szavai. A liturgia az embereknek az Úr felé vivő útját
szándékozik megmutatni. Ezt a napot átjárja az egyetemesség
iránti vágy, s egyszersmint a sürgetés: az egyház mélyről
fakadó kívánsága, hogy a föld népei mielőbb találkozhassanak
Jézussal. Minden ember szíve mélyén pedig ott él a az Isten
iránti vágyakozás. S épp ez a vágyakozás indítja a bölcseket
arra, hogy Heródesnek ezt mondják: „Láttuk csillagát
napkeleten, s eljöttünk, hogy bemutassuk neki hódolatunkat.”
Messzi vidékről érkezett emberek voltak ők, akik keletről gyalog
érkeztek Izrael földjére, hogy hódoljanak a „királynak”, aki
megszületett. Az egyház pedig, amely szeretne az ember szíve
mélyéig elérni, mindig is az egész emberiséget látta bennük. A
vízkereszt ünneplésével pedig minden férfit és nőt hozzá
szeretne segíteni az üdvösséget hozó Gyermekkel való
találkozáshoz.
A
bölcsek, csakúgy mint a pásztorok, értő szemekkel kémlelték az
eget. Egy másik, igazságosabb világra vártak, s tekintetüket
felemelve egy „csillagot” láttak.
A
bölcsek arra szólítanak bennünket, hogy újra felfedezzük az
evangéliumot, Isten Igéjét. Ahogy a zsoltárban olvassuk: „Szavad
fáklya a lábam elé” (119,105). Ez a fény vezet el bennünket a
gyermekhez. A bölcsek a csillagot követve el is jutottak arra a
helyre, ahol Jézus volt. Ott pedig „meglátták a gyermeket
anyjával, Máriával. Leborultak és hódoltak neki”. Ez a gesztus
volt a legigazabb mind közül. Máriával, Józseffel és a
pásztorokkal együtt ők is megértették, hogy üdvözülni annyi,
mint befogadni ezt a gyenge, védtelen gyermeket. Vele pedig
mindenkit, aki gyenge vagy védtelen - ma is.
Heródes
reakciója egészen más volt, ahogy Jeruzsálem lakóié is. Amint
tudomást szereztek a gyermekről, zúgolódni kezdtek, olyannyira,
hogy Heródes úgy határozott, megöleti. Ekkor a bölcsek mentik
meg a Gyermeket, s óvják meg Heródes kegyetlenségétől. Azután
egy másik úton visszatértek hazájukba. Amikor az Úrral
találkozunk, s befogadjuk a szívünkbe, mi is mássá leszünk és
többé nem a megszokott utakon járunk. Megváltozik az életünk, s
vele a viselkedésünk is. A bölcsek ma itt vannak mellettünk, sőt,
előttünk, hogy segítsenek felemelni tekintetünket, hogy
önmagunkon túllépve a csillagra irányítsuk azt. Azért állnak
előttünk, hogy elvezessenek e világ sok részére, ahol kicsinyek
és szegények élnek. Boldognak mondanak bennünket majd, ha a
pásztorokkal és bölcsekkel együtt a Gyermek felé haladó
zarándokokká válunk, s ha szeretettel gondoskodunk róla. Meg
fogjuk látni, hogy ő lesz majd az, aki rólunk gondoskodik.
Karácsonyi
imádság
