13Ezután
megint kiment a tenger mellé. Az egész tömeg hozzá sereglett, és
tanította őket. 14Amint
továbbment, meglátta Lévit, Alfeus fiát a vámnál ülni, és
megszólította: »Kövess engem!« Az fölkelt, és követte őt.
15Mikor
később asztalhoz ült ennek a házában, sok vámos és bűnös
telepedett le Jézussal és tanítványaival együtt; sokan voltak
ugyanis, akik követték őt. 16Az
írástudók és a farizeusok, azt látva, hogy a bűnösökkel és
vámosokkal eszik, megkérdezték tanítványait: »Miért eszik a ti
Mesteretek vámosokkal és bűnösökkel?« 17Jézus
meghallotta és azt mondta nekik: »Nem az egészségeseknek kell az
orvos, hanem a betegeknek, nem az igazakat jöttem hívni, hanem a
bűnösöket.«
Márk
evangéliuma napról napra részesévé tesz minket Jézus és kis
közössége életének, amint megteszi első lépéseit az
evangéliumi igehirdetés útján: Jézus a Galileai-tó partján
halad gyalogosan és találkozik Lévivel, a vámszedővel, aki a
vámosok pultjánál ül. Mindenki tudta, hogy a vámszedőkben jobb
nem bízni, s mindenki megvetette őket. Jézus azonban épp ez
előtt a bűnös előtt áll meg. Ránézett és elhívta, hogy
kövesse őt. Lévi pedig habozás nélkül követni kezdi, mindent
hátrahagyva. Jézus kis közössége egyre növekszik. Úgy tűnik,
a mestert nem érdekli, milyen származású, milyen társadalmi
helyzetű embereket hív el. Hiszen a tanítványok közösségének
válogatás nélkül bárki tagja lehet. Nem számít, milyenek
vagyunk, milyen volt az eddigi életünk, milyen a természetünk.
Lévit mindenki bűnösnek tartotta foglalkozása miatt. Adószedő
volt, s mint ilyen, az elnyomó rómaiak kasszáját gazdagította
tevékenységével. Ez azonban nem akadály Jézus számára. Ha
valaki a tanítványok közösségébe akar lépni, nem számít más,
mint hogy hallgassa meg az Úr szavát és tegye gyakorlattá.
Lévinek, akit később Máté néven ismernek majd, az első négy
tanítványhoz hasonlóan elég volt ennyit hallania: „Kövess
engem!”. Fel is kel, otthagyja a pultot és Jézus nyomába
szegődik. Az evangélista ezután egy ebédről számol be, amit
Lévi rendez Jézus és a tanítványok tiszteletére és ahová
házigazdaként meghívja vámos és bűnös barátait is. Ezért a
bűnpártoló viselkedéséért a farizeusok keményen megvádolják
Jézust, szívük keménységének bizonyítékát adva. Nem képesek
sem meglátni, sem megérteni az irgalmasság lényegét. Jézus
elképzelése teljesen más, ezért így válaszol a vádakra: „Nem
az igazakat jöttem hívni, hanem a bűnösöket”. Nem mintha Jézus
igaz embereknek tartotta volna a farizeusokat. Ők maguk tartották
magukat - tévesen - igaznak. Lévi és asztaltársai viszont
bizonyosan gyengék, szegények és bűnösök voltak, amilyenek
egyébként mi is vagyunk. Mégis: Jézus épp a gyengékért és a
bűnösökért jött el. A farizeusokért is. S lett is közülük,
aki később csatlakozott hozzá. Az üdvözülés egyetlen feltétele
azonban számunkra is az, hogy tudatában legyünk annak, hogy
szükségünk van az Úr segítségére.
Előesti
imádság
