Január 9., kedd

Mk 1,21-28. Úgy tanított, mint akinek hatalma van

Imádság Máriával, Urunk édesanyjával 

²¹Bementek Kafarnaumba. Szombaton mindjárt bement a zsinagógába és tanított. ²²Álmélkodtak a tanításán, mert úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók. ²³Volt a zsinagógájukban egy ember a tisztátalan lélek hatalmában. Ez így kiáltott föl: ²⁴»Mi közünk hozzád, Názáreti Jézus! Azért jöttél, hogy elveszíts minket? Tudom ki vagy: az Isten Szentje!« ²⁵Jézus megparancsolta neki: »Némulj el, és menj ki belőle.« ²⁶A tisztátalan lélek erre össze-vissza rángatta őt, majd hangosan kiáltva kiment belőle. ²⁷Erre mindnyájan elcsodálkoztak, s azt kérdezték egymástól: »Mi ez? Új tanítás, hatalommal? Még a tisztátalan lelkeknek is parancsol, és azok engedelmeskednek neki.« ²⁸Egyszerre elterjedt a híre Galilea egész vidékén.

Jézus tanítványai kis közösségével elmegy Kafarnaumba, a korabeli Galilea legnagyobb városába. Ezt a várost választja saját és a körülötte összegyűlt tanítványok kis csoportjának szálláshelyéül. Nem vonul vissza valami távoli helyre, nem marad kívül az emberek hétköznapi életén, hogy nyugalomban éljen barátok kis csoportjával körülvéve. Hiszen nem azért jött, hogy saját boldogulásán munkálkodjék, hogy személyes megelégedettségét elérje, rajongói körében. Azért jött, hogy mindenkit megmentsen a magánytól, a bűntől és a haláltól. Éppen ezért telepszik le Kafarnaumban, az ország északi részének legjelentősebb városában. Azzal a kis csoporttal együtt Jézus át szeretné formálni a város mindennapi életét, s azután, lépésről lépésre az összes városét és országét is. Bármily kicsi legyen is, a tanítványok közösségének fontos vonása, hogy nem fordul magába, hanem tekintetét, szívét, aggódó szeretetét a városra irányítja, a város egészére, mint emberek „közösségére”, amelyet az evangéliumnak kell megtöltenie szeretettel. Nem arról van szó, hogy a keresztény közösségnek egyfajta megvalósítandó terve lenne a várossal. Küldetése szól viszont arra, hogy a város szövedékét átitassa az evangélium erejével, s hogy kijelentse, hogy csak Jézus az Úr, nem pedig a pénz, vagy a hatalom, s még kevésbé az igazságtalanság és a korrupció. Az evangélista megjegyzi, hogy Jézus „azonnal” a zsinagógába ment, és tanítani kezdett. Az egyház első szolgálata a városban éppen ez: az evangélium hirdetése. Az evangélium tehát igényeket támaszt: azt kéri, változzon meg a szívünk, és aki befogadja, azt mélységesen átalakítja. Ezért ejt ámulatba mindenkit, aki meghallgatja. Jézus különbözik az írástudóktól: nem csak szavakat sorakoztat egymás után, hanem meg akarja változtatni az emberek szívét, méghozzá a legszegényebbekkel kezdve. Rögtön meg is mutatja, miféle hatalma van: megszabadítja a tisztátalan lélektől megszállt embert. Az evangélium tekintélyes szó, mert nem nehezedik rá az emberre. Épp ellenkezőleg: megszabadítja mindazokat a férfiakat és nőket, akik ma is számtalan gonosz lélek szolgaságában élnek.

Imádság az Úr anyjával, Máriával