40Akkor
odajött hozzá egy leprás, és térdre esve így kérlelte: »Ha
akarod, meg tudsz tisztítani engem.« 41Jézus
megkönyörült rajta. Kinyújtotta kezét, megérintette, s azt
mondta neki: »Akarom, tisztulj meg!« 42Amikor
ezt kimondta, azonnal eltűnt róla a lepra, és megtisztult.
43Erélyesen
ráparancsolt, és azonnal elküldte őt e szavakkal: 44»Vigyázz,
senkinek se szólj erről; hanem eredj, mutasd meg magadat a papnak,
és ajánld föl tisztulásodért, amit Mózes rendelt, bizonyságul
nekik.« (Lev
13,49) 45De
az, mihelyt elment, híresztelni kezdte a dolgot, úgyhogy Jézus már
nem mehetett nyilvánosan a városba, hanem kint a puszta helyeken
tartózkodott; és hozzá gyülekeztek mindenfelől.
Jézus
hetekig prédikált Galileában, és ez alatt az idő alatt sok
csodát tett, köztük ezt is, amelyet a lepráson vitt véghez. Mint
ismeretes, a leprásokat kirekesztették. Nem remélhettek többet az
emberektől, mint egy kis alamizsnát. Ez a leprás azonban, miután
hallott Jézusról, többet akart: Meggyógyulni, bármi áron. Ezért
megszegte az előírást, amely szerint nem mehetett be lakott
területre. Jézus elé állt. Ki máshoz is mehetett volna ez a
leprás, mint e fiatal prófétához, aki nem tett különbséget az
emberek közt és mindenkin segített, különösképpen a
szegényeken és a betegeken? Hiszen a fertőzés miatti félelem
miatt mindenki távol tartotta magát tőle. Jézus viszont meglátta
és magához engedte. Ennek a leprás embernek a személyében jelen
van az a számtalan ember, akinek reménye sincs a gyógyulásra, és
akitől a többiek távol tartják magukat, mert félnek a
fertőzéstől. Néha nem is csak egyes emberekről, hanem a fejlett
világból kirekesztett egész népekről van szó, pedig a
fejlődéshez mindenkinek joga van. A leprás Jézushoz érve
letérdelt előtte, s kérte a gyógyulást: „Ha akarod,
megtisztíthatsz.” - mondta neki. Az evangélista megjegyzi:
„Jézusnak megesett rajta a szíve”. Meghallgatta tehát kérését
és azt mondta neki: „Akarom, tisztulj meg!” Megérintette a
kezével a leprást, akit a törvény szerint nem volt szabad
érinteni. Mindhárom szinoptikus evangélium megjegyzi, hogy Jézus
megérintette kezével a leprást. A Jézussal való találkozás -
mely fizikai értelemben is megvalósul - meggyógyította a leprást.
Ezen a fizikai érintkezésen keresztül Jézus meggyógyította,
visszaadta a méltóságot a testének, és visszaadta neki a jogot,
hogy másokkal együtt éljen, ne legyen többé kirekesztett. Nem
kellene, hogy a mai világ sok leprás betege ugyanezzel a bizalommal
forduljon felénk, Jézus tanítványai felé, mint ahogyan ez a
leprás az ifjú názáreti próféta felé fordult? Jézus – talán
hogy megmentse őt a törvényi előírás megszegéséből eredő
büntetéstől – azt parancsolta neki, hogy ne beszéljen róla,
hanem menjen el a paphoz és ajánlja fel az előírt áldozatot. Ő
azonban boldogságában nem tudta megállni, hogy ne terjessze el a
hírt, mindenkinek beszélt túláradó öröméről. A Márk által
elbeszélt csoda mindannyiunktól, minden mai keresztény közösségtől
azt kéri, hogy Jézushoz hasonlóan mi is figyeljünk oda a
szegények jajkiáltására, s hogy vele együtt mi is „csodákat
tegyünk”, amelyek visszaadják a betegek és szegények méltóságát
és növelik örömüket.
Imádság
az egyházért
