Január 2., kedd

Nagy Szent Vazul (330–379) emléknapja, aki Cezarea püspöke, a keleti szerzetesség atyja volt. Nazianzoszi Szent Gergely (330–389) egyháztanító, konstantinápolyi pátriárka emléknapja.

Jn 1,19–28. Köztetek áll az, akit ti nem ismertek 


19Ez János tanúsága, amikor a zsidók papokat és levitákat küldtek Jeruzsálemből hozzá, hogy megkérdezzék őt: »Ki vagy te?« 20Ő megvallotta, és nem tagadta, és megvallotta: »Nem én vagyok a Krisztus.« 21Erre megkérdezték tőle: »Mi vagy tehát? Illés vagy?« Ő azt válaszolta: »Nem vagyok.« »A próféta vagy?« Azt felelte: »Nem.« 22Akkor azt mondták neki: »Akkor ki vagy? Választ kell vinnünk azoknak, akik küldtek minket! Mit mondasz magadról?« 23Ő azt felelte:
»A pusztában kiáltó szava vagyok:
‘Tegyétek egyenessé az Úr útját’,, amint Izajás próféta mondta.«24A küldöttek a farizeusok közül voltak. 25Ezért tovább kérdezték: »Miért keresztelsz tehát, ha nem te vagy a Krisztus, sem Illés, sem a próféta?« 26János ezt felelte nekik: »Én vízzel keresztelek, de köztetek áll az, akit ti nem ismertek. 27Ő az, aki utánam jön, akinek a saruszíját megoldani sem vagyok méltó.« 28Ezek Betániában történtek, a Jordánon túl, ahol János keresztelt. 
 

János evangéliumának ez a részlete újra a Keresztelőt állítja elénk. Igaz és szigorú ember ő, a pusztában él, távol Izrael vallási és politikai fővárosától. Mégis sokan keresik fel, hogy felvegyék a bűnbánat keresztségét és így derűsebb életre szülessenek újjá. Mindenki becsüli, olyannyira, hogy messiásnak tartják, vagy Illésnek, vagy legalábbis nagy prófétának. Hatalmas szükség volt akkoriban a reményre. És vajon nincs-e rá szükség ma is? Mindig segítségre szorulunk, de nehéz időket élve még inkább, ahogy most is. Ám ne feledjük: egyedül Jézus üdvözíthet, senki más. Veszélyes kísértés, hogy olcsó üdvözítőket keressünk, és még kevésbé szabad azt gondolnunk, hogy mi magunk vagyunk a megváltók. A Keresztelő nagyon pontosan megértette ezt. Olyannyira, hogy önmagáról ezt mondta: „A pusztában kiáltó szó vagyok: egyengessétek az Úr útját”. De mi egy hang? Alig több a semminél. A Keresztelő szavai mégsem voltak hiábavalóak, sőt, megérintették azokat, akik hallgatták. Ebben rejlett ereje: gyenge erő, amely mégis meg tudta érinteni hallgatósága szívét, mert szavaiban a lélek ereje lakozott. János elővételezi az evangélium tanúinak példáját, azt is mondhatnánk, az egész egyházat: hang, amely a lélek hatalmával mutatja meg Jézust kora embereinek. János nem a maga ura, nem ő áll a jelenet középpontjában, és nem is akar, valaki másra mutat: az Úrra. Ugyanígy az egyház sem a maga ura, nem önmagáért él, hanem azért, hogy az embereket Jézushoz vezesse. S ugyanez igaz minden tanítványra is, akár felszentelt szolga, akár egyszerű hívő: mindnyájunknak az a feladatunk, hogy a többi embert Jézushoz vigyük, nem pedig önmagunkhoz.

Karácsonyi imádság