Január 22., hétfő

Imádság az egyházak egységéért. Emlékezzünk meg különösen a protestáns egyházakról és egyházi közösségekről (evangélikus, református, metodista, baptista, pünkösdi).

Mk 3,22-30. A sátán elpusztul

Imádság a szegényekért 

²²Az írástudók, akik Jeruzsálemből jöttek le, azt mondták, hogy Belzebub szállta meg, és az ördögök fejedelme által űzi ki az ördögöket. ²³Ekkor összehívta őket, és példabeszédekben ezt mondta nekik: »Hogyan űzheti ki a sátán a sátánt? ²⁴Ha valamely ország meghasonlik önmagával, az az ország nem állhat fenn. ²⁵És ha egy ház meghasonlik önmagával, az a ház nem állhat fenn. ²⁶Ha a sátán önmaga ellen támad és meghasonlott, nem maradhat fenn, hanem vége van. ²⁷Senki nem mehet be az erősnek a házába és nem ragadhatja el a holmiját, ha előbb meg nem kötözi az erőst, csak akkor tudja kirabolni a házát. ²⁸Bizony, mondom nektek, hogy minden vétket és káromlást, amellyel káromkodnak, megbocsátanak az emberek fiainak; ²⁹de aki a Szentlélek ellen káromkodik, az nem nyer bocsánatot soha, hanem örök vétek fogja terhelni.« ³⁰Mert azt mondták: »Tisztátalan lélek van benne.«

Ezt az evangéliumi szakaszt két olyan vers előzi meg, amelyből kiderül, milyen lesújtó véleménnyel voltak Jézusról a rokonai. Családtagjai szerint Jézus őrült, elment az esze, túloz; az írástudók szerint megszállta a gonosz. A második vád természetesen sokkal súlyosabb az elsőnél, mert Jézust Isten ellenségének a táborába sorolja. Azt gondolják róla, hogy a gonosz erők sugallatára cselekszik. Van egy dolog azonban, amit sem a rokonai, sem az írástudók nem értenek: vajon miért követi olyan sok ember Jézust? S valahányszor hallgatják, mind boldogok, tele vannak örömmel és reménnyel. Éppen ez az, ami zavarja az írástudókat, a farizeusokat, és még magukat a rokonokat is. A jó mindig irigységet szül, felborítja a kétes eredetű egyensúlyt, vagy egyszerűen csak kérdőre von, nyugtalanít, szembenézésre késztet. Az épp szolgálatban levő farizeusok, s a családtagok sem viselik el, hogy Jézus, az evangélium felborítsa a saját önzésük által felállított egyensúlyt, nem fogadják el, hogy az élet kikerül az irányításuk alól. Ezért igyekeznek mindenáron lejáratni, ráadásul sok ember előtt. Azt akarják, hogy senki ne menjen hozzá. Hányszor próbálják meg ma is lejáratni az egyház, vagy egyes hívő emberek tekintélyét hazugsággal, oktalan vádaskodással? Jézus visszavág az írástudóknak, s az önmagával meghasonlott ház példájával teszi nevetségessé őket. Arra hív, hogy ne saját erőnkben bízzunk, ne legyünk mindig biztosak magunkban, mert fennáll a veszély, hogy alábecsüljük a gonosz erejét és összeroskadunk alatta. Csak Jézus képes megkötözni az erős embert (a gonoszt), tehát ő az, akiből nem űzhet gúnyt a gonosz. A szegények, a betegek, a bűnösök megértették ezt, ezért keresték őt, bíztak együttérzésében és erejében. Fontos lecke ez nekünk is, akik oly gyakran hisszük, hogy magunk megoldunk mindent és képtelenek vagyunk Isten segítségét kérni.

Imádság a szegényekért