Január 3., szerda

Jn 1,29-34. Íme, az Isten báránya



29Másnap látta, hogy Jézus közeledik hozzá. Erre így szólt: »Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűnét! 30Ő az, akiről mondtam: Utánam jön egy férfi, aki megelőz engem, mert előbb volt, mint én. 31Én nem ismertem őt; de azért jöttem vízzel keresztelni, hogy őt megismertessem Izraellel.« 32János tanúságot tett és azt mondta: »Láttam, hogy a Lélek, mint galamb, leszállt az égből és rajta maradt. 33Nem ismertem őt, de aki azért küldött, hogy vízzel kereszteljek, azt mondta nekem: ‘Akire látod a Lelket leszállni és rajta maradni, ő az, aki Szentlélekkel keresztel.’ 34Én láttam, és tanúságot tettem arról, hogy ő az Isten Fia.« 
 
Az evangélium tovább kísér minket Jézus nyomában. Az evangélista e sorai nyilvános működésének kezdetéről tudósítanak, megkeresztelkedését írják le. A Jordán partján tanít, s mikor meglátja, ahogy Jézus közeledik felé, felismeri, hogy ő a Messiás. Még ha nem is ismerte azelőtt – bár szavaival és a bűnbánat keresztségével az ő útját készítette elő –, mégis ösztönösen megérzi, ki áll előtte. Remélte, hogy egyszer találkozhat majd vele, és a pillanat végre elérkezett. S az evangélium e szakaszában egészen egyértelműen az látszik, hogy valójában Jézus az, aki a Keresztelőhöz megy, ahogyan mindnyájunknak elénk jön. János kijelenti: „Én sem ismertem”. Ez a kijelentés alig tűnik hihetőnek, figyelembe véve, hogy az evangélium azt mondta róluk, hogy egyidősek és rokonok. Arról van itt szó, hogy János nem ismerte Jézus valódi arcát: a Messiást, az üdvözítőt. Mostanra azonban János megtette belső útját a bűnbánatban és Isten szavának meghallgatásában. Így már felismerheti, tanúságot tehet róla: „Nézzétek, az Isten báránya”. Mindannyiunk életében eljön az a pillanat, amikor az addig ismeretlen Urat megismerjük és megszeretjük. Ez a pillanat azonban, amikor kinyílik a szemünk, és Jézusban felismerjük megváltónkat, belső út eredménye. Az út során egyrészt harcolunk saját büszkeségünk és önelégültségünk ellen, másrészt hallgatjuk a Szentírást, imádkozunk a közösségben és egyénileg, gyakoroljuk a szegények iránti szeretetet. Aki az Urat keresve kitartóan halad ezen az úton, eljut ahhoz a pillanathoz, amikor szíve megnyílik és élete urának ismeri el Jézust. És akkor Keresztelő Jánoshoz hasonlóan ő is tanúságot tesz majd róla az emberek előtt.

Karácsonyi imádság