Imádság
a világ békéjéért, minden háború befejezéséért.
Szám
6,22–27; Zsolt 66; Gal 4,4–7; Lk 2,16–21
A liturgia arra hív
bennünket, hogy Máriát szemlélve őt Isten Anyjaként ünnepeljük
és hódoljunk előtte. Hét nap telt el karácsony ünnepe óta. Az
egyház pedig érzi annak szükségét, hogy Máriára tekintsen és
ünnepleje őt. Ahogy az egyértelműen hangsúlyt is kap, nem
egyedül róla elmélkedünk: ott van a karjában Jézus is. A pásztorok, ahogy az evangéliumban olvassuk, Betlehembe érkezve "megtalálták Máriát, Józsefet és jászolban fekvő gyermeket". Milyen szép is, hogy ezen a ponton a gyermek Jézust már nem a jászolban, hanem Mária karjaiban képzeljük el. A megtestesülés titkának egyik legcsaládiasabb és leggyengédebb
képe ez. A keleti egyházi hagyományban annyira erős ez az
anya-Fiú kapcsolat, hogy nincs olyan Mária-ábrázolás, melyen ne
lenne ott Jézus is; ő ezért a Fiúért létezik, feladata, hogy
életet adjon neki és megmutassa a világnak.
Amikor a pásztorok
megérkeztek a barlanghoz, egy gyermeket láttak. Majd pedig „miután
látták - mondhatnánk, imádsággal szemlélték - őket, azt is
elbeszélték, amit nekik a gyermek felől mondtak”. Ez a kis
jelenet magába sűríti az egész keresztény élet teljességét.
Ahogy előző éjjel az angyalok beszéltek a gyermekről a
pásztoroknak, úgy könnyű elképzelni, hogy Mária is mesélt
Fiáról nekik. Bizonyára bemutatta nekik, és talán nélküle nem
is érthették volna meg ezt a misztériumot. Mária, aki „mind
emlékezetébe véste szavaikat és szívében gyakran elgondolkozott
rajtuk”, jól tudta, milyen titok rejtezik a gyermekben.
A pásztorokhoz
hasonlóan mi is Istent dicsőítve és magasztalva térjünk haza, s
talán azt is kérdezzük meg magunktól, vajon vannak-e olyan
„pásztorok” (és ne feledjük, hogy minden hívő a maga módján
„pásztora” is testvéreinek), akik továbbadják városaink
lakóinak a Gyermekkel való találkozás örömhírét.
Hagyomány immár, hogy
az év első napján az egyház imádságra gyűlik össze, és a
békéért könyörög. Ezzel mintegy az egész világra és a népek
családjaira is kiterjesztjük azt az áldást, amelyet a Számok
könyvéből hallottunk: „Fordítsa feléd arcát az Úr, és
szerezzen neked üdvösséget!” Szükséges, hogy az Úr a népekre
fordítsa a tekintetét. Sajnos az utóbbi időben megnövekedett a
háborúk száma. Emiatt még intenzívebben kell imádkoznunk a
békéért. Tudjuk, hogy a béke az emberek kitartó elköteleződése
útján valósulhat meg, de ez elsősorban Odafentről jövő
ajándék. Az év kezdetén értjük meg az angyalok karácsony
éjjelén elhangzott énekét: „Békesség a földön az
embereknek, akiket Isten szeret.” Ez a mi imádságunk az év
kezdetén. Jöjjön el az Úr Lelke, alakítsa át a hívők szívét,
hogy keménységük meglágyuljon! Alakítsa át városaink,
országaink szívét, űzze messzire a gyűlöletet, az elnyomást, a
közönyt! Alakítsa át a háborúban levő nemzetek és népek
szívét, hogy sikerüljön lefegyverezni az erőszakos lelkeket, és
megerősödjenek a béketeremtők! Tegye könyörületessé a gazdag
népek szívét, hogy ne álljanak vakon a szegény népek szüksége
előtt! Alakítsa át minden férfi és nő szívét, hogy
felfedezzék az egyetlen Isten arcát, aki minden ember Atyja!
Imádság
az Úr anyjával, Máriával
