Remete
Szent Antal apát emléknapja. Követte az Urat az egyiptomi
sivatagban és sok szerzetes atyja lett. A zsidóság és a
kereszténység viszonyán való elmélkedés napja.
1Majd
ismét bement a zsinagógába. Volt ott egy ember, akinek a keze el
volt száradva. 2Lesték
őt, vajon meggyógyítja-e szombatnapon, hogy vádolhassák. 3Akkor
ő ezt mondta a béna kezű embernek: »Állj középre.« 4Aztán
megkérdezte tőlük: »Szabad-e szombaton jót tenni, vagy rosszat,
életet megmenteni vagy veszni hagyni?« Azok csak hallgattak. 5Ő
erre haragosan körülnézett rajtuk, elszomorodott szívük
keménységén, és így szólt az emberhez: »Nyújtsd ki a
kezedet!« Az kinyújtotta, és meggyógyult a keze. 6A
farizeusok, mihelyt kimentek, azonnal tanácsot tartottak ellene a
Heródes-pártiakkal, hogy hogyan veszítsék el őt.
Szombat
van, és Jézus szokása szerint a zsinagógába megy imádkozni.
Találkozik itt egy emberrel, akinek béna a keze. Egy apokrif
evangélium ezt az imádságot adja ennek az embernek a szájába:
„Kőműves voltam, két kezem munkájával kerestem a kenyeremet.
Jézus, ó kérlek, gyógyíts meg, hogy ne kelljen szégyenszemre
koldulással megszereznem a kenyeret.” Eszünkbe jut róla az a sok
munkás, akiket munkahelyi baleset ért, és ez egész életükre
rányomja a bélyegét. Olyan seb ez, amely mindenkitől azt kéri,
hogy figyelmesebb legyen, s mindent megtegyen azért, hogy a
munkahely ne a sebesülés, olykor a halál színtere legyen. Jézus
szíve azonnal megesik ezen az emberen, amint meglátja. Ez történik
minden alkalommal, amikor betegekkel és gyengékkel találkozik. A
farizeusok, akiket egyáltalán nem érdekel, hogy ez az ember beteg,
most megérzik, hogy valami történni fog. Jézus soha nem marad
érzéketlen az emberek fájdalma láttán. Jól tudja, hogy az Atya
akaratát kell betöltenie, s ezért odafordul a beteg felé és azt
parancsolja neki: „Nyújtsd ki a kezed!” Az pedig engedelmeskedik
Jézus szavának és kinyújtja a kezét. Meggyógyult. Az
evangéliumnak való engedelmesség mindig gyógyulást hoz magával,
visszaadja azt, amit bűnünk vagy gyengeségünk miatt
elvesztettünk. Jézus pedig azért jött, hogy egyetlen ember se
maradjon a gonoszság rabja, hanem mindenki részese legyen Isten
hatalmas tervének, az élet teljességének. Ez az ember meggyógyul,
újra rendes életet élhet. Nem azért gyógyulunk meg, hogy aztán
saját magunk foglyai maradunk (a lebénult kéz azt is jelképezi,
hogy csak saját magunkat szolgálja a kezünk), hanem hogy másokat
kezdjünk szolgálni, hogy mindenki közös javáért
tevékenykedjünk. Ez a kéz azért gyógyul meg, hogy aztán „segítő
kezet nyújtson” azoknak, akik szükséget szenvednek. Jézus ezért
nem szegi meg a szombat törvényét, hiába vádolják ezzel a
farizeusok. Ezzel a gyógyulással az igazi „szombat”, vagyis
Isten napja belép az emberek életébe: ebben az emberben a teremtés
eljut a teljes beteljesedésig. Valahányszor Isten irgalma és
üdvössége megérinti az emberek életét, beteljesül Isten
„szombatja”: a szeretet és az élet teljességének ünnepe.
Imádság
a szentekkel
