Január 19., péntek

Imádság az egyházak egységéért. Emlékezzünk különösen az ortodox egyházakra.

Márk 3,13-19. A tizenkét apostol kiválasztása

A Szent Kereszt imádsága 

¹³Azután fölment a hegyre. Magához hívta, akiket ő akart, és azok odamentek hozzá. ¹⁴Létrehozta a Tizenkettőt, hogy vele legyenek, és hogy elküldje őket igét hirdetni. ¹⁵Hatalmat adott nekik, hogy kiűzzék az ördögöket. ¹⁶Ezt a tizenkettőt választotta ki: Simont, akinek a Péter nevet adta; ¹⁷ezenkívül Jakabot, Zebedeus fiát, és Jánost, Jakab testvérét, akiket Boanérgesznek, azaz mennydörgés fiainak nevezett el; ¹⁸és Andrást; Fülöpöt, Bertalant, Mátét és Tamást; Jakabot, Alfeus fiát, Tádét, a kánaáni Simont, ¹⁹és az iskarióti Júdást, aki elárulta őt. 

 

Miután a tóparton találkozott a tömeggel, Jézus felmegy a hegyre. Szinte biztos, hogy a nyolc boldogság hegyéről van szó, hiszen a tizenkettő kiválasztását – a többi evangélista elbeszélésében – a hegyi beszéd követi. A hegy inkább az imádság helye, az Istennel való találkozás helye, nem pedig az emberek közötti küldetésé. Ahogyan Márk írja, Jézus „magához hívta azokat, akiket akart”. Ő az, aki kiválasztja és hívja az embert. Miután elfogadták meghívását, Jézus magával viszi őket a hegyre. Tizenketten vannak, ahány törzs van Izraelben. Nyilvánvaló, hogy gazdag jelentéssel teli gesztusról van szó: ő egész Izrael pásztora. Végre Isten egész népe rátalált az egységre, egyetlen pásztora körül. Jézusból eredt a tizenkettő közötti egység, elhívta és egyesítette őket a küldetésben, saját küldetésében. Az Úr Jézus egyesíti őket testvérként, nem más. A keresztény közösség létrejöttének értelme egyedül Jézus, nem pedig a nemzeti hovatartozás, a közös érdeklődés, a kulturális vagy vérségi kötelék, sem pedig az, hogy ugyanolyan a társadalmi helyzetük vagy ugyanazokhoz a csoportokhoz tartoznak. Egyedül az egyesíti őket, hogy mindannyian az egyetlen mester tanítványai. Ám Jézus mellett lenni nem azt jelenti, hogy bezárkózunk egy elit-csoportba, amely csak a saját életével törődik. Jézus oda „rendelte” őket, vagyis egységet hozott létre közöttük, hogy „elküldje őket hirdetni az igét. Hatalmat adott nekik, hogy kiűzhessék az ördögöket.” Maga Jézus is éppen ezt tette, hirdette Isten országát és kiűzte a démonokat (Mk 1,27.39). A tizenkét apostolra épülő egyház hivatása, hogy évszázadokon keresztül, az egész világon újra és újra véghezvigye ugyanazokat a cselekedeteket. A keresztény közösség nem névtelen emberekből áll, akiknek nincs kapcsolatuk egymással, nem ismerik egymást. Az Úr egyesével nevükön szólította a tizenkettőt. Így született meg ez az első közösség, a tizenkét apostol közössége. Ugyanígy születik ma is minden keresztény közösség. Mindenkinek megvan a maga neve, története. És mindenki megkapta a küldetést, hogy hirdesse az evangéliumot és gyógyítsa a betegeket. A küldetés előfeltétele, hogy az apostol mindenekelőtt „vele legyen”. Úgy is mondhatnánk, hogy az apostol elsősorban tanítvány, vagyis olyan ember, aki Jézussal van, hallgatja és követi őt. A tanítványok apostoli küldetésének alapja, hogy szoros kapcsolatban vannak Jézus életével és szavaival. Ha Jézussal vannak, elmennek vele a tömegekhez, újra és újra véghezviszik az ő cselekedeteit: prédikálnak és gyógyítanak. Nem véletlen, hogy János evangéliumában Jézus így szól hozzájuk: „…nélkülem semmit sem tehettek” (Jn 15,5). Jézus az, aki cselekszik egyházán keresztül. Annak pedig egyre inkább Urához hasonlóvá kell alakulnia. 

 

A Szent Kereszt imádsága