Január 23., kedd

Imádság az egyházak egységéért. Emlékezzünk meg különösen az afrikai keresztény közösségekről.

Mk 3,31-35 Jézus új családja 

 Imádság az Úr anyjával, Máriával

 

³¹Ekkor az anyja és a testvérei odajöttek, és kint megállva üzentek neki, és hívták őt. ³²A körülötte ülő tömegből szóltak is neki: »Íme, anyád és testvéreid keresnek téged odakinn!« ³³Ő így felelt nekik: »Ki az én anyám, és kik az én testvéreim?« ³⁴Aztán végighordozva tekintetét a körülötte ülőkön, így szólt: »Íme, az én anyám és testvéreim. ³⁵Mert aki Isten akaratát cselekszi, az az én testvérem, nővérem és anyám.«

Márk evangélista leírása szerint Jézus továbbra is nagy tömeggel körülvett házban időzik. Miközben beszél, megérkeznek a rokonai Máriával együtt. Az evangélista nem mondja meg, miért jönnek. Ám nem nehéz elképzelni, hogy aggódtak, amiért Jézus túlzásba viszi a dolgokat, vagy mert megtudták, hogy a farizeusok szemmel tartják, annyira, hogy még Jeruzsálemből is oda küldtek emiatt néhány embert. Mindenesetre látni akarták, beszélni akartak vele. Talán fáradtak voltak az utazás miatt – Názáretből érkeztek –, ezért nem várták meg, hogy Jézus befejezze beszédét, és küldtek hozzá valakit, hogy szóljon neki az érkezésükről. Nagy volt a tömeg és ők „kint maradtak”. Ez a megjegyzés nem csak a térbeli elhelyezkedésükre utal. Ezek a rokonok „kívül” voltak, vagyis nem azok között, akik az Jézus prédikációját hallgatták. Már ebből a megállapításból is következtethetünk arra, hogy nem a vérségi kötelék, és nem egy rituális szokás által válik valaki Jézus családjának igazi tagjává. Jézus azért jött, hogy új családot alkosson, és ennek csak az válik részévé, aki a házon belül van, vagyis aki személyesen hallgatja Isten szavát. Amikor valaki szólt neki, hogy anyja és testvérei kint vannak, egyetlen tömör megállapítással Jézus megmutatja, ki a tagja ennek az új családnak, az egyháznak: ennek a családnak a tagjai azok, akik hallgatják az evangéliumot. Ebből a meghallgatásból születik meg a keresztény közösség, Isten szavára épül fel a ház. Az evangélium a szikla, amely minden közösséget és az egész egyházat megtartja. És – ne feledjük – ez nem akármilyen közösség. A család ismertető jegyeit hordozza. Az egyháznak úgy kell élnie, mint egy családnak, vagyis olyan kötelékekkel, amelyek a család intézményére jellemzőek. A tagoknak a családra jellemző testvéri kapcsolatokat kell megélniük, kezdve az Atyával, aki a mennyekben van, s akinek megszólítására Jézus javasolja az „abbà” szót, s azután magával Jézussal és az össze többi testvérrel. Vigyáznunk kell: ne essünk abba a kísértésbe, hogy azért tartjuk magunkat családtagoknak, mert megtartunk néhány előírást és időnként jót cselekszünk. A Jézussal való kapcsolat olyan, mint ami a családtagokhoz köt bennünket: tele van viszonzást nem váró szeretettel és közös reménységgel. Tanítványnak lenni azt jelenti, hogy figyelmesen és készségesen hallgatjuk Jézus szavait és bevonjuk őt az életünkbe. Ahhoz, hogy tanítványok legyünk, nem elég a keresztények csoportjához tartoznunk, mint azok a „rokonok”, akik kapcsolatban érezték magukat Jézussal. Mindennap be kell lépnünk a közösség „belsejébe”, és hallgatnunk kell az ott hirdetett evangéliumot. Nem válhatunk egyszer és mindenkorra tanítványokká! Mindennap szükségünk van rá, hogy Jézussal legyünk és hallgassuk szavát. Ha így élünk, Jézus felénk is fordítja szeretettel teli tekintetét és halljuk majd, amint így szól: „Ezek az anyám és testvéreim!” Annak a boldogsága ez, hogy a tanítványai vagyunk. Nem azért, mert különleges érdemeink vannak, hanem csupán azért, mert hallgatjuk szavát és igyekszünk tettekre váltani azt.

Imádság az Úr anyjával, Máriával