Szeptember 12., szerda


Lk 6,20–26. Boldogságok és jajok

20Akkor szemeit tanítványaira emelte, és így szólt:
»Boldogok vagytok, ti szegények, mert tiétek az Isten országa.
21Boldogok vagytok, akik most éheztek, mert kielégítenek benneteket.
Boldogok vagytok, akik most sírtok, mert nevetni fogtok.
22Boldogok lesztek, amikor gyűlölnek titeket az emberek, amikor kirekesztenek és szidalmaznak, és kivetik neveteket mint gonoszat az Emberfiáért. 23Örüljetek azon a napon és vigadjatok, mert íme, nagy a ti jutalmatok a mennyben! Hiszen atyáik éppen így cselekedtek a prófétákkal.
24De jaj nektek, gazdagok, mert megkaptátok vigasztalástokat!
25Jaj nektek, akik most jóllaktatok, mert éhezni fogtok!
Jaj nektek, akik most nevettek, mert majd gyászoltok és sírtok!
26Jaj nektek, amikor mindenki magasztal titeket, mert atyáik éppen így cselekedtek a hamis prófétákkal!

Lukács elbeszélésében ma az evangélium egyik legfontosabb részét hallgathatjuk meg: a boldogságokat. Jézus előtt az általa első munkatársainak és tanítványainak meghívott tizenkettőn kívül ott állt egy sokkal nagyobb csoport is, férfiak és nők széles tömege, akik követték őt, és mások is, akik köréje sereglettek, hogy meghallgassák. Jézus azonnal szól hozzájuk. Nem tart elvont, magasröptű beszédet, ami elszáll az emberek feje felett. Meg akarja mutatni hallgatóságának a boldogság útját. Rögtön az első szavaiból érthető, hogy ez nem az az út, amelyet a ma divatos gondolkodásmód kínál az emberek számára, amely gyakran csalóka és sehova se vezet. Hányszor bejártuk mi is ezeket a tévutakat, és hányszor estünk ezeknek a hamis mítoszoknak a csapdájába! Különösen is egy olyan társadalom tagjaiként, amely megállás nélkül hódol a fogyasztásnak, és soha nem képes teljesen kielégíteni saját vágyait. Teszi ezt anélkül, hogy bármi maradandót alkotna, s így számára még a boldogság is illékonnyá, elérhetetlenné válik, amelyet hiába kerget. Hány férfit és nőt látunk magunk körül, akik a boldogságot keresik, és olyan ösvényekre tévednek, amelyek valójában az életük tönkretételéhez vezetnek! Jézus, akit megindít Isten szeretetteljes együttérzése az emberek iránt, meg akarja nekik mutatni az általa hirdetett boldogság felé vezető utat. Lukács evangélista négy szót említ, négy boldogságot. Hírül adja a szegényeknek, az éhezőknek, az elhagyatottaknak és az igazságra szomjazóknak, hogy végre boldogok lehetnek, mert Isten úgy döntött, melléjük áll. Ezért nevezik őket „boldogoknak”, hiszen Isten megkülönböztetett szeretetét élvezik azokkal szemben, akik megelégszenek önnön gazdagságukkal és biztonságukkal. Isten és a tanítványok közelsége nagy örömet jelent a szegények számára. Isten és az ő gyermekei kiváltságokban részesítik mostantól azokat, akik eddig kívül rekedtek az életen. A szegények boldogsága, vagy azoké, akik éheznek vagy sírnak, a tanítványoké, akiket üldöznek, nem szomorú és bizonytalan életkörülményeikből fakad, hanem abból, hogy Isten mindenki másnál közelebb engedi magához őket. Bizony nem jó dolog szegénynek lenni, sem szenvedni, sem éhezni, sem az, ha bántalmaznak. Jézus csakis azért jelenti ki róluk, hogy boldogok, mert Isten úgy döntött: mindenkinél inkább velük akar lenni. Jézus pedig ezt a saját példájával is szemlélteti. Ránk, hívőkre rendkívül nehéz, de egyben vonzó feladatot bíztak: éreztetnünk kell a szegényekkel és a gyengékkel Isten kivételes szeretetét, ahogyan Jézus ezt egész életében tette. A „jaj nektek” kiáltásokkal Jézus figyelmezteti a gazdagokat: hiábavaló a boldogságot az önszeretetben és a gazdagság szeretetében keresni. A gazdagok számára az jelenti a boldogság útját, ha életüket a szegényekért és a gyengékért élik.

Imádság a szentekkel