Máriára, Jézus anyjára emlékezünk, aki fájdalomtól megtört szívvel
állt a kereszt alatt, és mindenki másra is emlékezünk, aki együtt érez a
keresztre feszítettekkel, az elhagyottakkal és az elítéltekkel.
Jn 19,25–27. Jézus és édesanyja
25Jézus keresztje mellett ott állt anyja, anyjának nővére, Mária, Kleofás felesége és Mária Magdolna.26Amikor Jézus meglátta anyját és az ott álló tanítványt, akit szeretett, így szólt anyjához: »Asszony, íme, a te fiad!« 27Azután azt mondta a tanítványnak: »Íme, a te anyád!« És attól az órától magához vette őt a tanítvány.
A Szent Kereszt
felmagasztalásának ünnepének másnapján a liturgia a Fájdalmas Szűzanyára
emlékezik. Igaz, hogy viszonylag új keletű ünnepről van szó, gyökerei azonban a
Kálváriáig nyúlnak vissza, addig a nagypéntekig, amikor csak néhányan, köztük
Mária, Jézus édesanyja maradtak a Megfeszített mellett. János evangéliuma
néhány sorban beszéli el Mária jelenlétének rendkívüli misztériumát.
Kétségtelen, hogy Jézus szenvedéstörténetét az erőszak és az árulás fémjelzi.
De nem csak ez. A szenvedéstörténet egyben az újjászülető élet éneke is. A
kereszt magasából Jézus nem kér vigasztalást és együttérzést saját maga
számára, ahogyan mi tennénk. Inkább a kereszt tövében állók kicsiny
csoportjával foglalkozik, az édesanyjával és ifjú tanítványával, akit
szeretett. A tanítvány arca a mi arcunkat tükrözi, mindegyikünkét. Jézus
pedig mindannyiunkat rábíz édesanyjára, Máriára, az egyházra, a hívők
közösségére. És viszont: Máriát rábízza mindannyiunkra. Nem hagy magunkra egy
olyan társadalomban, amely gyakran mostohaként bánik gyermekeivel. Jézus arra
kéri Máriát, hogy legyen az édesanyánk. Feladatot ad neki, küldetést, azt, hogy
legyen mindenki édesanyja. A régiek azt tartották, hogy Máriáról, erről az Anyáról
soha nem lehet eleget beszélni. Bizonyos értelemben ez nagyon is igaz: Mária az
első a hívők közt, az első, akinek olyan szíve van, mint a Fiúnak. A Fájdalmas
Szűzanya sok ábrázolása, amelyek annyifelé megjelennek a hívők szent helyein,
nemcsak azt mutatja, hogy mindenkinek szüksége van édesanyára, hanem
mindenekelőtt azt, hogy megtaláltuk, de még inkább ajándékul kaptuk ezt az
édesanyát. A mi feladatunk, hogy befogadjuk őt.
Előesti imádság
