Szent Vencel (†929) csehországi vértanú emléknapja. William Quijano, salvadori fiatalember, a Sant’Egidio
közösség tagjának emléknapja, aki 2009-ben a marák – fiatalokból szerveződött
fegyveres bandák (a ford.) – erőszakának áldozata lett.
Lk 9,18–22. Az Isten Fölkentje vagy
18Történt egyszer, hogy amikor egyedül imádkozott, és a tanítványok is vele voltak, megkérdezte őket: »Kinek tart engem a tömeg?« 19Ők ezt felelték: »Egyesek Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek, mások pedig azt tartják, hogy a korábbi próféták közül támadt fel valaki.« 20Azután megkérdezte tőlük: »Hát ti kinek tartotok engem?« Simon Péter válaszolt: »Az Isten Krisztusának.« 21Ő pedig rájuk parancsolt, és meghagyta, hogy ezt senkinek se mondják el, és így szólt: 22»Az Emberfiának sokat kell szenvednie, el kell, hogy vessék a vének, a papi fejedelmek és az írástudók, meg kell, hogy öljék, és harmadnapra föl kell támadnia.«
Péter hitvallása
fordulópontot jelez az evangéliumi elbeszélésekben: előkészíti Jézus
jeruzsálemi útját. Lukács nem nevezi meg pontosan a helyet, ahol a jelenet
játszódik (Márk és Máté Fülöp Cezáreájába helyezi), de azt közli, hogy előzőleg
Jézus magában imádkozott, mely jelenet gyakran ismétlődik a harmadik
evangéliumban. Az evangélista mintha azt a pillanatot örökítené meg, amikor a
keresztény közösség közös imára gyűlik össze. A közös imádság felülmúlhatatlan
pillanat a Jézussal való bensőséges találkozás megélésére. Ez alkalommal –
jegyzi meg a szöveg – Jézus megkérdezi tanítványaitól, kinek tartják őt az
emberek. A tanítványok pedig elmondják neki azokat a véleményeket, amelyeket
hallani lehet, és amelyek eljutottak Heródes Antipászhoz is. Jézus azonban
mindenekelőtt arra kíváncsi, hogy ők, akik már jó ideje mellette vannak, mit
gondolnak róla. Ezt a kis csoportot saját családjának érezte ugyanis, azokat az
embereket látta bennük, akik az ő tanítását konkrétan megvalósították. Ezért
szerette volna látni, mi van a szívükben, vagyis mit gondolnak róla. Péter
mindnyájuk nevében válaszol: „Az Isten Fölkentje vagy” – vallja meg
ünnepélyesen hitét. Lukácsnál még egyértelműbb ez a kijelentés, mint Márk
evangéliumának párhuzamos szakaszában, hiszen a „Fölkent” szóhoz azt is
hozzáteszi, hogy „az Istené”. Valójában Péter az első, aki a többiek nevében
megvallja az igazi hitet. Azért áll ő előttünk, hogy mindannyian ugyanezekkel a
szavakkal válaszoljunk a kérdésre, amelyet Jézus újra és újra feltesz nekünk:
„Hát te mit mondasz, ki vagyok én?” Nem elvont kérdés ez, amilyennel valamilyen
katekizmus szövegében találkozhatunk. Jézus maga kéri az elménktől és a
szívünktől, hogy úgy értsük meg és szeressük őt, mint Megváltónkat, vagyis azt,
aki megszabadít bennünket bűneinktől és a haláltól. Jézus nem azért tiltja meg
az apostoloknak, hogy beszéljenek erről, mert el akar rejtőzni. Éppen
ellenkezőleg, nem akarja, hogy félreértsék a küldetését és földi, képek alapján
értelmezzék. Nem szeretné, ha bárki félreértené küldetését. Épp ezért jobb, ha
fokozatosan ismerteti meg velük. Rögtön kiderül, mennyire nehéz is igazán
megérteni küldetését, amikor hozzáteszi, hogy milyen sors vár rá Jeruzsálemben.
Jézus üzenete mindenesetre egyértelmű: a feltámadáshoz elengedhetetlenül
szükséges a kereszt is. Ez Jézus, az egyház, és a mindenkori hívők életének
titka. A jó győzelme a gonosz felett mindig a kereszt által valósul meg.
A Szent Kereszt imádsága
