Szent Egyed, a Keletről Nyugatra érkezett szerzetes ünnepe.
Franciaországban élt és számos szerzetes atyja lett. A Sant’Egidio/Szent Egyed
közösség az ő nevét vette fel, a Rómában neki szentelt templomról.
Megemlékezünk a II. világháború kezdetéről, imádkozunk azért, hogy véget érjen
minden háború. Az ortodox egyházban e napon kezdődik a liturgikus év. Ez a teremtett
világ megóvásáért végzett imádság világnapja.
Mt 25, 14–30. Példabeszéd a
tálentumokról
14Úgy lesz akkor, mint amikor egy ember arra készült, hogy külföldre menjen. Hívta a szolgáit és átadta nekik vagyonát. 15Az egyiknek öt talentumot adott, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet, mindegyiknek a képessége szerint; és elment külföldre. Ekkor rögtön 16elment az, aki öt talentumot kapott, befektette azokat, és szerzett másik ötöt. 17Éppígy az is, aki kettőt kapott, szerzett másik kettőt. 18Az viszont, aki egyet kapott, elment, a földbe ásva elrejtette ura pénzét.
19Sok idő múltán megjött ezeknek a szolgáknak az ura és számadást tartott velük. 20Előállt ekkor az, aki öt talentumot kapott, hozott másik öt talentumot, és így szólt: ‘Uram, öt talentumot adtál nekem, nézd, másik öt talentumot nyertem rajta.’ 21Az ura azt mondta neki: ‘Jól van, derék és hű szolga! A kicsiben hű voltál, sokat bízok rád: menj be urad örömébe.’ 22Ezután jött az is, aki a két talentumot kapta és így szólt: ‘Uram, két talentumot adtál nekem, nézd, másik két talentumot nyertem rajta.’ 23Az ura azt mondta neki: ‘Jól van, derék és hű szolga, a kicsiben hű voltál, sokat bízok rád: menj be urad örömébe.’ 24Végül odajött az is, aki egy talentumot kapott, és azt mondta: ‘Uram, tudom rólad, hogy kemény ember vagy, aratsz, ahol nem vetettél, és begyűjtesz onnan is, ahová nem ültettél. 25Mivel féltem tőled, elmentem és elrejtettem a talentumodat a földbe. Íme, itt van, ami a tied!’ 26Az ura azt válaszolta neki: ‘Te gonosz és lusta szolga! Tudtad, hogy aratok, ahol nem vetettem és gyűjtök onnan, ahová nem ültettem. 27Éppen ezért el kellett volna helyezned a pénzemet a pénzváltóknál, hogy amikor megjövök, kamatostul kapjam vissza a magamét. 28Vegyétek hát el tőle a talentumot és adjátok annak, akinek tíz talentuma van! 29Mert mindannak, akinek van, még adnak és bővelkedni fog. Attól pedig, akinek nincs, még azt is elveszik, amije van. 30A haszontalan szolgát pedig dobjátok ki a külső sötétségre! Lesz majd ott sírás és fogcsikorgatás!’
19Sok idő múltán megjött ezeknek a szolgáknak az ura és számadást tartott velük. 20Előállt ekkor az, aki öt talentumot kapott, hozott másik öt talentumot, és így szólt: ‘Uram, öt talentumot adtál nekem, nézd, másik öt talentumot nyertem rajta.’ 21Az ura azt mondta neki: ‘Jól van, derék és hű szolga! A kicsiben hű voltál, sokat bízok rád: menj be urad örömébe.’ 22Ezután jött az is, aki a két talentumot kapta és így szólt: ‘Uram, két talentumot adtál nekem, nézd, másik két talentumot nyertem rajta.’ 23Az ura azt mondta neki: ‘Jól van, derék és hű szolga, a kicsiben hű voltál, sokat bízok rád: menj be urad örömébe.’ 24Végül odajött az is, aki egy talentumot kapott, és azt mondta: ‘Uram, tudom rólad, hogy kemény ember vagy, aratsz, ahol nem vetettél, és begyűjtesz onnan is, ahová nem ültettél. 25Mivel féltem tőled, elmentem és elrejtettem a talentumodat a földbe. Íme, itt van, ami a tied!’ 26Az ura azt válaszolta neki: ‘Te gonosz és lusta szolga! Tudtad, hogy aratok, ahol nem vetettem és gyűjtök onnan, ahová nem ültettem. 27Éppen ezért el kellett volna helyezned a pénzemet a pénzváltóknál, hogy amikor megjövök, kamatostul kapjam vissza a magamét. 28Vegyétek hát el tőle a talentumot és adjátok annak, akinek tíz talentuma van! 29Mert mindannak, akinek van, még adnak és bővelkedni fog. Attól pedig, akinek nincs, még azt is elveszik, amije van. 30A haszontalan szolgát pedig dobjátok ki a külső sötétségre! Lesz majd ott sírás és fogcsikorgatás!’
Az Isten országa olyan, mint
a gazda, aki rábízza minden javát a szolgáira: öt tálentumot az elsőre, kettőt
a másodikra és egyet a harmadikra. Az úr elutazása és visszaérkezése között a
szolgáknak az a feladata, hogy gyarapítsák ezeket a tálentumokat. Nem ők a
vagyon tulajdonosai, csak a kezelői. Nem az a feladatuk, hogy pusztán
megőrizzék a javakat, hanem az, hogy gyarapítsák a vagyont. Úgy fogalmazhatunk,
hogy ez a példabeszéd túlmegy a hűséges szolgáról szólón. Nem elegendő
teljesíteni a kiszabott feladatot, hanem azon kell fáradozni, hogy növekedjen a
vagyon. A példabeszédet e szemszögből úgy is olvashatjuk, mint erőteljes
felszólítást az Egyház és minden tanítvány elküldésére, hogy az evangéliumot
nagylelkűen és okosan hirdessék. Hozzátehetjük ehhez korunkban Ferenc pápa
felszólítását, hogy lépjünk ki magunkból, jussunk el a városok és az
egzisztencia perifériáira, hogy mindenkinek közvetítsük a szeretet és az irgalmasság
evangéliumát. Az első szolga, aki öt tálentumot kapott, munkához lát és
megkétszerezi a tőkét, „megforgatva” azt. Ugyanezt teszi a második szolga is a
két rábízott tálentummal. A harmadik viszont gödröt ás a földbe és abban rejti
el az egyetlen tálentumot, amit kapott. Ez a tálentum, ezek a tálentumok maga
az evangélium: a mi felelősségünk, hogy gyümölcsöt hozzon. Mindenkire annyi van
bízva, „amennyi képességeinek megfelel”, írja az evangélista. Ezért senki sem
képtelen megélni és gyümölcsöket hozni belőle, senkinek sem lehet kibúvója (a
gondolkodásmódja, a természete, a teste), ami miatt nem képes továbbadni az
evangéliumot. Sajnos gyakori helyzet, hogy megtartjuk lustán saját magunknak, s
azt gondoljuk, ezzel megőrizzük. Ez éppen azt jelenti, hogy elássuk önzésünk
gödrébe. Ha azzal takarózunk, hogy félünk a gazdától, az csak elkendőzi az
igazságot: attól tartunk, hogy fel kell így adnunk saját nyugalmunkat. Ezzel
próbáljuk eltemetni azt a missziós erőt, ami az evangéliumban rejlik. Jézus
leleplezi ezt a kétszínűséget. A harmadik szolgánál nem a tálentum volt kevés,
hanem a bizalom, hogy képes gyümölcsöztetni a rábízott vagyont.
Imádság a szentekkel
