Lk 7,31–35. Csodálatosak az Úr művei
31Ugyan kihez is hasonlítsam ezt a nemzedéket? Kihez hasonlók ők? 32Hasonlók a piacon üldögélő gyermekekhez, akik így kiáltoznak egymásnak:
‘Furulyáztunk nektek, de nem táncoltatok,
siratót énekeltünk, de nem sírtatok!’
33Mert eljött Keresztelő János, kenyeret nem eszik és bort nem iszik, és azt mondjátok: ‘Ördöge van!’ 34Eljött az Emberfia, eszik és iszik, és azt mondjátok: ‘Íme, a falánk és borissza ember, a vámosok és bűnösök barátja!’35De a bölcsességet igazolja annak minden fia.«
‘Furulyáztunk nektek, de nem táncoltatok,
siratót énekeltünk, de nem sírtatok!’
33Mert eljött Keresztelő János, kenyeret nem eszik és bort nem iszik, és azt mondjátok: ‘Ördöge van!’ 34Eljött az Emberfia, eszik és iszik, és azt mondjátok: ‘Íme, a falánk és borissza ember, a vámosok és bűnösök barátja!’35De a bölcsességet igazolja annak minden fia.«
Jézus azt kérdi: „Kihez
hasonlítsam ennek a nemzedéknek a tagjait? Kihez hasonlók?” Az őt hallgatókhoz
fordulva folytatja beszédét és azt mondja róluk, olyanok, mint a gyerekek, akik
ott tanyáznak a piacon és egymásnak kiabálják: „Furulyáztunk nektek, és nem
táncoltatok, siratót énekeltünk, de nem zokogtatok”. Ez az elkényeztetett
gyerekek reagálása, akik ösztönösen és önzőn válaszolnak mindenre. Csak az „én”
számít nekik, semmi más. Az evangéliumnak újra visszhangoznia kell mindenütt, hogy
megszabadítsa a szíveket. Megértette ezt Péter apostol is, aki a Szentlélek
kiáradását követően az utolsó vacsora terme alá összegyűlt tömeghez fordulva
azt mondta: „Meneküljetek ki ebből a romlott nemzedékből!” (ApCsel 2,40) Ez nem
azt jelenti, hogy Péter, vagy hogy még előtte Jézus pesszimistává lett, hanem
azt, hogy az evangélium megszabadít bennünket önmagunk rabszolgaságából, és
képessé tesz bennünket arra, hogy túllássunk önmagunkon. Segítségével
felismerhetjük Isten világgal kapcsolatos tervét, fel tudjuk fedezni az „idők
jeleit”, azokat a jeleket, amelyeket Isten írt bele az emberi történelembe,
hogy általuk segítsen jó irányba terelnünk azt. Ehelyett azonban sajnos gyakran
előfordul, hogy magunkba fordulunk és nem látunk túl saját korlátainkon, vagy
énünk szobájának négy falán. Éppen emiatt látunk egyre több irritáló vagy
siránkozó magatartásformát: mindenki magát védi. Isten egészen másfajta
„tudást” hozott nekünk: hogy részt vegyünk az ő nagyszerű tervében, amelyet
szeretettel készített e világról. Nincs vesztegetni való idő, nem
panaszkodhatunk, nem bosszankodhatunk: arra kell használnunk időnket és
erőnket, hogy építsük az országot, amelyet Jézus hozott el az emberiség minden
nemzedéke számára.
Imádság a szentekkel
