Szeptember 4., kedd

Mózes emléknapja. Az Úr elhívta őt, megszabadította Izrael népét az egyiptomi fogságból és elvezette az „ígéret földjére”.

Lk 4,31–37. Jézus meggyógyít egy megszállottat

Imádság az Úr anyjával, Máriával

31Azután lement Kafarnaumba, Galilea városába, és ott tanította őket szombaton. 32Csodálkoztak a tanításán, mert a beszéde hatalommal teljes volt. 33Volt a zsinagógában egy ember, akiben tisztátalan gonosz szellem lakott. Ez hangosan felkiáltott: 34»Hagyj békén! Mi közünk hozzád, Názáreti Jézus? Azért jöttél, hogy elveszíts minket? Tudom, ki vagy: az Isten Szentje.« 35Jézus azonban megparancsolta neki: »Némulj el, és menj ki belőle!« Az ördög pedig középre dobta az embert, kiment belőle, és semmit sem ártott neki. 36Mindenkit félelem szállt meg, és egymás között így beszélgettek: »Milyen beszéd ez? Hatalommal és erővel parancsol a tisztátalan lelkeknek, és azok kimennek?« 37És a híre elterjedt a környék minden részében.

Miután Názáretből elűzték, Jézus úgy dönt, hogy Kafarnaumban marad, ebben a kicsi, de pezsgő kisvárosban, amely az „ő városa” lesz. Itt, ebben a városban kezdi el az igehirdetést. Lukács ebben a jelenetben tanítás közben állítja elénk Jézust. Egyszer csak elé kerül egy ember, akit gonosz lélek szállt meg, és aki kiabálni kezd feléje: „Hagyd abba! Mit akarsz tőlünk?” Jézus megparancsolja a tisztátalan léleknek, hogy hagyja el ezt az embert. És az ki is ment belőle azonnal. Lukács leírja, hogy mindenki elámult ezen, s kérdezgették, ki lehet ez az ember, aki ilyen hatalommal beszélt, amely még a tisztátalan lelkeket is képes volt elűzni. Nem tudjuk igazán, mire gondolt az evangélista, amikor ezekről a démonokról beszélt; de azt igen, hogy ezek képesek voltak olyan mértékben beavatkozni az ember életébe, hogy akár fizikai és pszichés problémákat is kiváltottak benne. A gonosz lelkek, amelyekről az evangélium beszél, nem idegen, ismeretlen szellemek; mi is jól ismerjük őket és talán egy kicsit bennünk is jelen vannak. A közömbösség, a rosszindulatú pletykálkodás, az önszeretet, a félreállítástól való félelem szelleme ez, a félelemé, hogy érzelmileg nem jelentünk semmit valakinek. A mások kihasználásának szelleme, a bizalmatlanságé, amely szorongáshoz és erőszakhoz vezet; az egoizmus szelleme, amely hajt bennünket anélkül, hogy másokkal foglalkoznánk; a gyűlöleté és a kisebb-nagyobb bosszúé. És még mennyi más, gonosz és tisztátalan lélek jár körülöttünk, rombolja életünket és kapcsolatainkat, egyre magányosabbá és egyre szomorúbbá téve bennünket! A gonosz jelenléte az emberek életében a szív megtérését teszi szükségessé. Így lehet eltávolítani minden rosszat és elűzni a gonosz lelkeket. Isten határtalan szeretetére van szükség ehhez, amelynek senki sem képes ellenállni. Jézus a szeretetnek azt a rendkívüli hatalmát adja a tanítványoknak, amelynek még a tisztátalan lelkek is engedelmeskednek. Ezt a hatalmat gyakorolta Jézus mindenki irányában, s tanítványainak is átadta, hogy gyakorolják az elkövetkezendő évszázadokban.

Imádság az Úr anyjával, Máriával.