Szent Kozma és Damján (†kb. 303) szíriai vértanúk emléknapja. A
hagyomány úgy tartja őket számon, mint orvosokat, akik ingyen gyógyították a
betegeket. Külön megemlékezünk azokról, akik betegekről gondoskodnak és
gyógyítják őket.
Lk 9,1–6. A tizenkét tanítvány elküldése
1Ezután összehívta a tizenkét apostolt, erőt és hatalmat adott nekik minden ördög felett, és a betegségek gyógyítására. 2Majd elküldte őket, hogy hirdessék az Isten országát, és gyógyítsák meg a betegeket. 3Azt mondta nekik: »Semmit se vigyetek az útra, se botot, se táskát, se kenyeret, se pénzt, és két ingetek se legyen!4Amelyik házba betértek, ott maradjatok, és onnan induljatok tovább! 5Ha pedig valahol nem fogadnak be titeket, a várost elhagyva, még a lábatok porát is rázzátok le bizonyságul ellenük!« 6Útra keltek tehát, bejárták a falvakat, hirdették az evangéliumot, és gyógyítottak mindenütt.
Lukács evangélista leírja
számunkra a tizenkét tanítvány elküldését az Isten országának hirdetésére és a
betegek gyógyítására. Jézus már korábban kiválasztotta őket, hogy vele legyenek
(Lk 6,12–16), és most elküldi őket, hogy teljesítsék az ő küldetését, megadva
nekik a saját tekintélyét és erejét. Így ír erről az evangélista: „hatalmat
adva nekik a tisztátalan lelkeken és a betegségek meggyógyítására”. A mennyek
országának, vagyis Isten új világának hirdetését jelek kísérték Jézus művével
kezdődően, ezek igazolták valóságát. Ez elkíséri a tanítványok ténykedését
minden korban, napjainkban is. Minden keresztény közösségnek, minden
tanítványnak be kell illeszkednie Jézus követőinek hosszú sorába, hogy
megküzdje ugyazokat a harcokat a gonosz hatalma ellen és továbbadja a szeretet
evangéliumát mindenütt, a világ végső határáig. Ennek a küldetésnek a
teljesítéséhez az kell, hogy ki-ki levetkőzze saját maga előtérbe helyezését és
teljesen az evangélium szolgálatába tudjon állni, ugyanazzal a missziós
lelkesedéssel, amely az első tizenkét tanítványt házról házra, faluról falura,
városról városra vezette, hogy senki se maradjon az evangélium hirdetése
nélkül. Az ő egyetlen gazdagságuk az evangélium volt. És egyedül az
evangéliumot kellett hirdetniük annak tisztaságában, semmit nem téve hozzá.
Jézus tanítványainak tudniuk kell, hogy az evangélium elég önmagában: ez a
kovász és a világosság, amely átalakít. Ezért parancsolja Jézus a tizenkettőnek:
„az útra ne vigyetek semmit, csak vándorbotot; sem kenyeret, sem tarisznyát,
sem pénzt; sarut kössetek, de két ruhadarabot ne vegyetek magatokra”.
Gazdagságuk és erejük egyedül az evangélium.
Imádság a szentekkel
