Szám 11,25–29; Zsolt 18; Jak
5,1–6; Mk 9,38–43.45.4748
Ma az Isten Igéjének ünnepét
üljük, és a Bibliának valóban szüksége van egy vasárnapra, amelyet neki
szentelünk, hogy megízleljük, mekkora értéket és szépséget jelent az életünk
számára. A Szentírás áll a vasárnapi liturgia középpontjában, és amikor az
evangéliumot hirdetik, ahogy a II. vatikáni zsinat fogalmaz, „maga Krisztus
szól”. Igen. Jézus ma is szól az evangélium szava által és nem szűnik
egybegyűjteni bennünket, ahogyan egykor Jézus tette a tanítványokkal. Az e
vasárnapi evangéliumi részben János előáll és biztos hangon beszámol: „Mester,
láttunk valakit, aki ördögöt űzött a nevedben. Megtiltottuk neki, mert nem
tartozik közénk.” Szegény János, nem értett meg semmit! És Jézus ismét
egybegyűjt mindenkit és türelemmel tanítja és inti őket, megmutatva a számukra,
mit jelent evangéliumi módon megérteni és megítélni az életet. A Számok
könyvében egy hasonló epizód szerepel, Izrael népe útjának elejéről. Józsuénak
jelentik, hogy két ember, akik nem tagjai Izrael hetven vezetőjének, elkezdett
jövendőt mondani. Józsué azonnal reagál a helyzetre. Elszalad Mózeshez és azt
kéri tőle, tiltsa meg nekik a jövendölést. Mózes így felel a fiatal és lelkes
vezérnek: „Tűzbe jössz miattam? Bárcsak az egész népet prófétává tenné!” (Szám
11, 29).
Igen,
bárcsak mindenki prófétává lenne! Éppen ezért kaptuk Isten Igéjét, hogy
mindenkinek hirdessük, hogy mindenütt az evangélium prófétái születnének
belőle! Gyakran azonban nem így gondolkodunk, hanem Józsué és János módjára
aggodalmaskodunk, hogy biztosítsuk kicsiny csoportunk számára a hatalmat és a
nyugalmat. Jézus nem így gondolkozik.
Ezért határozottan így válaszol Jánosnak és a többieknek: „Ne tiltsátok
meg neki! Aki a nevemben csodát tesz, nem fog egykönnyen szidalmazni. Aki
nincs ellenünk, az velünk van.” A jó, bárhol is található, bárki cselekszi,
mindig Istentől jön. Aki segít a szűkölködőknek, aki támogatja a gyengéket, aki
vigasztalja a kétségbeesetteket, aki gyakorolja a befogadás erényét, aki elősegíti
a barátságot, aki fáradozik a békéért és aki kész megbocsátani, az mindig
Istentől való. Isten átlép minden formán, és mindenütt jelen van, ahol ott a
szeretet, a jóság, a béke és az irgalmasság. Az egyház őrzi ezt az evangéliumi
igazságot, és bár nem egyedül birtokolja, kell, hogy mindig gyakorolja és
hirdesse is, mivel megkapta a tisztánlátás kegyelmét. Széles látókörre van
szükségünk, hogy megértsük a Szentlélek működését a világban. Nem szabad
elkeserednünk, ha azt látjuk, hogy mások is képesek ördögöt űzni és jót tenni.
Jézus örült neki, amikor látta, hogy sokan meggyógyulnak és ismét egészségesek
lesznek. Istennek nagy öröme telt a teremtésben, amikor Igéje létrehozta a
dolgokat, és a Biblia szerzője lejegyezte: „Isten látta, hogy ez jó.”
A jó mindig
Istentől jön, mert ő „minden jó forrása”, ahogyan a liturgia énekli. A probléma
a rossz, és mindaz, ami „botrány”, vagyis akadály a jó dolgok útjában. És ezzel
kapcsolatban Jézus igen keményen fogalmaz, és kijelöli, hogy mi a tanítványok
által követendő helyes út: „Ha kezed megbotránkoztat, vágd le. Jobb csonkán
bemenned az életre, mint két kézzel a kárhozatra jutni, az olthatatlan tűzre.”
A „botrány” a botlás, az elesés, mások segítésének elmulasztása. Mi azt
gondoljuk, hogy az a boldogság, ha megőrizzük saját magunkat, ha sértetlenül
tudunk járni-kelni a világban, ha nem veszítünk el soha semmit. Jézus viszont
azt mondja, éppen ellenkezőleg: a boldogság abban áll, ha odaadjuk magunkat,
egész életünket az evangéliumért. Általában csak magunkra figyelünk, kezeink a
magunk érdekében serénykednek, lábaink a magunk ügyeiben járnak. Az Isten
Igéje, a mai evangéliumi rész éppen erre szólít fel bennünket: „vágjuk le”
mindazt, ami eltávolít bennünket a jótól. Legalább egyik szemünkkel figyeljünk
másokra, egyik kezünkkel segítsünk azon, aki szenved és akkor megtapasztaljuk
Jézus örömét. Lépteinkkel járjuk az evangélium útját és akkor tanúi leszünk
Isten szeretetének. Akkor meg fogjuk érteni, amit Jézus mond: „Aki meg akarja
menteni életét, elveszti azt; ám aki értem és az evangéliumért elveszti életét,
megmenti azt.”
Imádság az Úr napján
