Lk 8,19–21. Jézus családja
19Odajöttek hozzá az anyja és testvérei, de nem juthattak hozzá a sokaság miatt. 20Szóltak neki: »Anyád és testvéreid kinn állnak, látni akarnak téged.« 21Ő azonban ezt felelte nekik: »Azok az én anyám és testvéreim, akik Isten igéjét hallgatják és megcselekszik.«
Lukács evangélista rögtön a
magvetőről és a gyertyáról szóló példázat után írja le ezt a jelenetet.
Mégpedig nem véletlenül. Azt akarja kihangsúlyozni, hogy Isten Szava
meghallgatásának központi szerepe van az egyház és minden keresztény közösség
életében. Jézus családja azokból áll, akik meghallgatják, és tettekre váltják
szavait. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy „alternatív” család az övé; nem abban az
értelemben, mintha a vérrokonsággal szemben határozná meg önmagát, hanem mert a
Jézushoz fűződő kapcsolatunk képezi alapját. Lukács elbeszélése szerint Jézus
családtagjai felkeresik őt, talán azzal a szándékkal, hogy kiragadják abból az
életből, amelyet elkezdett, s amely nem kevés kellemetlenséget okozott az egész
rokonságnak. Elhatározzák, hogy megpróbálják eltántorítani küldetésétől, de
legalábbis valamelyest visszafogják őt. Amint odaérnek a házhoz, ahol Jézus
tartózkodik, olyan hatalmas sokaságot találnak, hogy meg sem tudják őt
közelíteni. Miután Jézus értesült rokonai jelenlétéről, azt feleli, hogy az ő
igazi családja azokból áll, akik ott vannak körülötte, és hallgatják. Aki
„kívül” van, még ha vér szerint rokon is, nem tagja Jézus családjának. Az
evangélium ugyanis új családot teremt, amely nem a természetes kötelékeken
alapszik, hanem annál sokkal szilárdabbakon, amelyek a Szentlélek működésének
gyümölcseként jönnek létre. Ahhoz, hogy ebbe a családba tartozhassunk, arra van
szükség, hogy meghallgassuk az evangéliumot, és tettekre is váltsuk. Mária,
Jézus édesanyja példát nyújt számunkra. Ő volt az első, aki befogadta Isten
Szavát, amit az angyal közvetített neki, ahogyan Lukács emlékeztet rá: „legyen
nekem a te igéd szerint”. Itt most mégsem a családi kapcsolatok lebecsüléséről
van szó. Épp ellenkezőleg, Mária jelenléte jól mutatja, hogy a hit – ami benne
élt fiával kapcsolatban – gazdagítja a vérségi kapcsolatokat, beleértve persze
a családiakat is. Erzsébet pedig, aki ismerte Mária hitét, boldognak mondta őt,
ami egyben az első „boldogság” az evangéliumban: „Boldog, aki hitt annak a
beteljesedésében, amit az Úr mondott neki.” (Lk 1, 45) Mária az első a hívők
között, s az egyház édesanyja is, ahogy VI. Pál pápa nevezte őt a II. vatikáni
zsinat végén. Ez az evangéliumi rész pedig a megváltás családi dimenziójára
emlékeztet bennünket. Bizony, az Úr nem egyesével üdvözíti az embereket, hanem
egyetlen családba gyűjtve az Ő szavát hallgató tanítványokat.
Imádság az Úr anyjával, Máriával
