Lk 5,1–11.
Mindenüket elhagyták és követték őt
1Történt pedig, hogy a tömeg áradt hozzá Isten igéjét hallgatni, míg ő a Genezáret tava mellett állt. 2Látott a tó mellett két hajót állni; a halászok kiszálltak belőlük, és mosták a hálóikat. 3Akkor beszállt az egyik hajóba, amely Simoné volt, és megkérte őt, hogy vigye egy kissé beljebb a parttól. Ott leült, és a hajóból tanította a tömeget.
4Amikor befejezte beszédét, ezt mondta Simonnak: »Evezz a mélyre, és vessétek ki hálóitokat a halfogáshoz!«5Simon ezt felelte neki: »Mester! Egész éjszaka fáradoztunk, és semmit sem fogtunk. A te szavadra azonban kivetem a hálót.« 6És miután ezt megtette, a halaknak oly bő sokaságát fogták ki, hogy szakadozott a hálójuk.7Intettek tehát a társaiknak, akik a másik hajóban voltak, hogy jöjjenek a segítségükre. Azok odamentek és megtöltötték mind a két hajót, úgyhogy csaknem elmerültek. 8Ennek láttára Simon Péter Jézus lábaihoz borult és így szólt: »Menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok, Uram!« 9Mert a nagy halfogás miatt, amelyben részük volt, félelem fogta el őt és mindazokat, akik vele voltak, 10hasonlóképpen Jakabot és Jánost is, Zebedeus fiait, akik Simon társai voltak. Jézus pedig így szólt Simonhoz: »Ne félj! Ezentúl már emberek halásza leszel.« 11Erre kivonták a hajókat a partra, és mindenüket elhagyva követték őt.
4Amikor befejezte beszédét, ezt mondta Simonnak: »Evezz a mélyre, és vessétek ki hálóitokat a halfogáshoz!«5Simon ezt felelte neki: »Mester! Egész éjszaka fáradoztunk, és semmit sem fogtunk. A te szavadra azonban kivetem a hálót.« 6És miután ezt megtette, a halaknak oly bő sokaságát fogták ki, hogy szakadozott a hálójuk.7Intettek tehát a társaiknak, akik a másik hajóban voltak, hogy jöjjenek a segítségükre. Azok odamentek és megtöltötték mind a két hajót, úgyhogy csaknem elmerültek. 8Ennek láttára Simon Péter Jézus lábaihoz borult és így szólt: »Menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok, Uram!« 9Mert a nagy halfogás miatt, amelyben részük volt, félelem fogta el őt és mindazokat, akik vele voltak, 10hasonlóképpen Jakabot és Jánost is, Zebedeus fiait, akik Simon társai voltak. Jézus pedig így szólt Simonhoz: »Ne félj! Ezentúl már emberek halásza leszel.« 11Erre kivonták a hajókat a partra, és mindenüket elhagyva követték őt.
A leprás meggyógyítása
12És történt, hogy amikor egy városban volt, íme, volt ott egy leprás férfi. Amikor meglátta Jézust, arcra borult, és ezekkel a szavakkal kérlelte őt: »Uram! Ha akarod, te megtisztíthatsz engem.« 13Ő pedig kezét kinyújtva megérintette, és szólt: »Akarom, tisztulj meg!« Azonnal eltávozott róla a lepra. 14Erre ő meghagyta neki, hogy senkinek se szóljon, hanem »menj, mutasd meg magadat a papnak, és mutass be áldozatot tisztulásodért, amint Mózes rendelte, bizonyságul nekik.« 15De a híre annál jobban elterjedt. Sok ember gyűlt össze, hogy hallják őt, és meggyógyuljanak betegségeikből. 16Ő azonban visszavonult a pusztába, és ott imádkozott.
Miután visszatért arról a helyről, ahova imádkozni vonult el,
Jézust a Genezáreti-tó partján látjuk újra, ahol a mindenfelől odasereglett
tömeg veszi körbe, akik tanítására vágyva és jobb jövőt remélve jöttek őt
hallgatni. Jézus már nemcsak a zsinagógában beszél, hanem úgy találja jónak, és
nemcsak a nagyobb hely miatt, hogy az evangéliumot a szabadban hirdesse, az
utcákon, tereken, a tó partján. A jó pásztor képe ez, aki szeret nyájával
lenni. A tömeg szolgálatának központi eseménye pedig az, hogy Jézus meghívja
első tanítványait, mintegy hangsúlyozva a misszió helyét és módját a tegnap és
ma apostolai számára. Nagy a tolongás, ezért Jézus, hogy ne lökdössék, megkéri
Simont, hadd szálljon be a bárkájába, s azzal távolodjanak el kicsit a parttól.
Ezután pedig Péter bárkájából tanítja a tömeget. Amikor befejezte a tömeghez
intézett beszédét, Jézus arra kéri Simont, hogy evezzen a mélyre és vesse ki a
hálóit. Simon és társai, akik vele együtt hallgatták Jézust, bizonytalanok a
kérés hallatán. Simon megmagyarázza, miért: „Mester, egész éjszaka fáradoztunk,
s nem fogtunk semmit.” Valóban fáradt is már. De törvényszerű is volt, hogy az
Úr jelenléte híján a halászat ne hozzon eredményt. Jézusnak az utolsó vacsora
alatti szavaiból világosan érthető: „Aki bennem marad, s én benne, az bő
termést hoz. Hisz nélkülem semmit sem tehettek.” (Jn 15,5) Simon azonban, mivel
megszületett már benne a Jézus iránti bizalom, rögtön hozzáteszi: „de a te
szavadra, kivetem a hálót”. Kimerült volt, nem is értett meg mindent, de
bizonyára megérintette Jézus tanítása. És engedelmeskedett. Az engedelmesség
nem mindig abból fakad, hogy mindent értünk; amire azonban mindenképpen szükség
van, az a bizalom, a ráhagyatkozás. S így lesz csodássá a halfogás. Az
evangélista meg is jegyzi: „És így is tett”, vagyis mivel engedelmeskedtek,
nagyon sok halat fogtak. Olyan sokat, hogy oda kellett hívniuk a többieket,
hogy segítsenek. Simon Péter – az evangélista itt már hozzáteszi új nevét is, a
„Pétert” – a csoda láttán letérdel Jézus előtt. Ez a gesztus a bámulatból is
fakad, de mindenekelőtt a bizalommal teli ráhagyatkozásból. Jézus Simonhoz
fordul, és azt mondja neki, hogy emberek halászává kell lennie. Mind a négy
halász otthagyja a hálóit és követésére szegődnek. Attól a naptól kezdetét
veszi az a különleges testvériség, amely maga az egyház. A bárka immár a
történelem tengerének mély vize felett jár, s az egész föld vizeit szeli. Jézus
pedig újabb és újabb segítő kezeket hív, hogy szélesre feszítsék az irgalmasság
hálóját, hogy senki ki ne maradjon belőle.
Imádság
az egyházért
