Nagy Szent Gergely († 604)
pápa és egyháztanító emléknapja.
Lk 4,16–30. Jézus Názáretben
16Azután elment Názáretbe, ahol felnövekedett. Szokása szerint bement szombaton a zsinagógába, és fölállt olvasni. 17Odaadták neki Izajás próféta könyvét. Amikor szétnyitotta a tekercset, arra a helyre talált, ahol ez van írva:
18»Az Úr Lelke van rajtam;
azért kent föl engem,
hogy örömhírt vigyek a szegényeknek,
elküldött, hogy szabadulást hirdessek a foglyoknak
és látást a vakoknak,
hogy szabadon bocsássam a megtörteket,
19és hirdessem az Úr kedves esztendejét«. (Iz 61,1-2; 29,18; 58,6) 20Aztán összehajtotta a könyvet, visszaadta a szolgának, és leült. A zsinagógában minden szem rászegeződött. 21Ő pedig elkezdett hozzájuk beszélni: »Ma teljesedett be ez az Írás a ti fületek hallatára.« 22Mindnyájan igazat adtak neki, és csodálkoztak a kegyelem igéin, amelyek ajkáról fakadtak. Aztán így szóltak: »Nem József fia ez?« 23Ő ezt felelte nekik: »Bizonyára azt a példázatot fogjátok nekem mondani: ‘Orvos, gyógyítsd önmagadat! Amiket hallottunk, hogy Kafarnaumban történtek, cselekedd itt is, a hazádban.’« 24Majd így folytatta: »Bizony, mondom nektek, hogy egy próféta sem kedves a maga hazájában. 25Bizony, mondom nektek: sok özvegy volt Illés napjaiban Izraelben, amikor bezárult az ég három évre és hat hónapra, úgyhogy nagy éhínség lett az egész földön; 26mégis azok közül egyikhez sem küldték Illést, csak a szidoni Szareptába, az özvegyasszonyhoz. (1 Kir 17,8-16) 27És sok leprás volt Izraelben Elizeus próféta idejében, de azok közül senki sem tisztult meg, csak a szíriai Námán«. (2 Kir 5,1-27)28Ezeket hallva mindnyájukat düh töltötte el a zsinagógában. 29Fölkeltek, kihurcolták őt a városból, és fölvitték annak a hegynek az oldalára, amelyen a városuk épült, hogy letaszítsák. 30Ő azonban áthaladt köztük és eltávozott.
18»Az Úr Lelke van rajtam;
azért kent föl engem,
hogy örömhírt vigyek a szegényeknek,
elküldött, hogy szabadulást hirdessek a foglyoknak
és látást a vakoknak,
hogy szabadon bocsássam a megtörteket,
19és hirdessem az Úr kedves esztendejét«. (Iz 61,1-2; 29,18; 58,6) 20Aztán összehajtotta a könyvet, visszaadta a szolgának, és leült. A zsinagógában minden szem rászegeződött. 21Ő pedig elkezdett hozzájuk beszélni: »Ma teljesedett be ez az Írás a ti fületek hallatára.« 22Mindnyájan igazat adtak neki, és csodálkoztak a kegyelem igéin, amelyek ajkáról fakadtak. Aztán így szóltak: »Nem József fia ez?« 23Ő ezt felelte nekik: »Bizonyára azt a példázatot fogjátok nekem mondani: ‘Orvos, gyógyítsd önmagadat! Amiket hallottunk, hogy Kafarnaumban történtek, cselekedd itt is, a hazádban.’« 24Majd így folytatta: »Bizony, mondom nektek, hogy egy próféta sem kedves a maga hazájában. 25Bizony, mondom nektek: sok özvegy volt Illés napjaiban Izraelben, amikor bezárult az ég három évre és hat hónapra, úgyhogy nagy éhínség lett az egész földön; 26mégis azok közül egyikhez sem küldték Illést, csak a szidoni Szareptába, az özvegyasszonyhoz. (1 Kir 17,8-16) 27És sok leprás volt Izraelben Elizeus próféta idejében, de azok közül senki sem tisztult meg, csak a szíriai Námán«. (2 Kir 5,1-27)28Ezeket hallva mindnyájukat düh töltötte el a zsinagógában. 29Fölkeltek, kihurcolták őt a városból, és fölvitték annak a hegynek az oldalára, amelyen a városuk épült, hogy letaszítsák. 30Ő azonban áthaladt köztük és eltávozott.
Ma beteljesedett az Írás.
Ezzel az evangéliumi szakasszal kezdjük el ma Lukács evangéliumának olvasását.
Jézus apostoli életének első epizódja ez. Lukács szerint északon, Palesztina
peremvidékén történnek az események, egészen pontosan Názáretben. Jézus itt
kezdi meg az evangélium hirdetését. Szombaton a zsinagógába megy a szokásos
imádságra, ahol az egyházi vezetők és a legvallásosabb emberek vannak jelen.
Minden bizonnyal nem ez volt a legelső alkalom, hogy Jézus bement a
zsinagógába. Az evangélista úgy mondja: „szokása szerint” tett így. Izajás
szövegét olvassa, amelyben arról van szó, hogy a foglyok megszabadulnak, a
vakok visszanyerik a látásukat, és szegényeknek hirdetik az evangéliumot:
Izajás az örömhírről írt. Jézus összetekeri az Írást, és az első prédikációját
egy időhatározóval kezdi: „Ma...”, és így folytatja: „...beteljesedett az Írás,
amit az imént hallottatok”. A hallgatóság reakciója határozottan ellenséges
volt. Az igazság az, hogy Jézus olyan szavakat használt, amelyek mindenkit
megérintettek, és nemcsak hogy radikális belső változást igényeltek
mindenkitől, hanem a Jézusnak való teljes önátadást is. Hogyan lehetséges az,
hogy egy jól ismert ember, aki ott él velük egy városban, akit láttak felnőni
maguk mellett, arra a kijelentésre vetemedik, hogy ő a megváltójuk? Ez váltja
ki a názáretiekből az ellenállást, ebből fakad hitetlenkedésük. Nem elvi
kétségekről van itt szó, hanem annak a visszautasításáról, hogy Isten a
mindennapi életben is szól és munkálkodik. Jézus „az Úr kegyelmének
esztendejét” hirdeti: minden egyenlőtlenség végét, az emberek között apránként
rögzült igazságtalanságoknak és az emberek egymás közötti elnyomásának végét.
„Az Úr kegyelmének esztendeje” ezen a napon kezdődött el. De Názáret lakói
visszautasították ezt a híradást, és saját szűklátókörűségük rabságában
maradtak.
Imádság a szegényekért.
