ApCsel 2,14.22–32 – Péter beszél a
tömeghez
A
húsvéti időszak szentmiséinek első olvasmányát az Apostolok cselekedeteiből vesszük,
mintha az Egyház liturgiája meg akarná mutatni a gyümölcsöt, mely a húsvétból
származik: Péter első beszédét a tömeghez, mely az utolsó vacsora termének
ajtaja előtt gyűlt össze, rögtön pünkösd után. Az a tömeg jelképezi a föld
minden népét, mely az üdvösség evangéliumát várta. Péter hirdeti nekik, hogy
Jézus legyőzte a halált: ezt a fiatal názáreti prófétát, miután a szeretetet
hirdette a tömegnek, csodákat és gyógyításokat vitt végbe, halálra ítélték és
keresztre feszítették. A mennyei Atya azonban föltámasztotta őt: „Feloldotta a
halál bilincseit.” Isten iránti engedelmességével és az emberek iránti végtelen
szeretetével kiérdemelte a feltámadást. „Isten ezt a Jézust támasztotta fel” – mondja
Péter ünnepélyes határozottsággal a tömeg előtt. Ez a húsvét evangéliuma, a
keresztény igehirdetés szíve. Ebből az első igehirdetésből emberek új története
fakadt, végigment a történelmen, és elért hozzánk. Sőt, ma azért kapjuk meg,
mert sorra kerültünk, hogy hirdessük mindenütt a világban. Ez az evangélium, amit
kaptunk, és arra vagyunk meghívva, hogy továbbadjuk a globalizált, még mindig a
bűn és a halál szolgaságában lévő világnak. A világ vár erre a hírre! Az a
Jézus, akit Péter hirdet: az evangélium Jézusa – vagyis aki mindenkit
szeretett, annyira, hogy mindenki bűnét magára vette, és halálra adva önmagát
szeretetből, legyőzte a halált. Míg addig a halál minden élet lezárása volt,
attól a naptól kezdve éppen az ellenkezője az igaz: az élet legyőzi a halált, a
szeretet legyőzi a gonoszt.
Húsvéti imádság
