ApCsel 4,1–12 – Pétert és Jánost
letartóztatják
Az
olvasott szakasz Péter és János letartóztatását beszéli el. Megismétlődik, ami
Jézussal történt. Mi az oka? Csupán az, hogy a sánta koldus gyógyulása után az
emberek köréjük gyűltek, hogy hallgassák őket. Az evangélium szemben áll minden
erőszakkal, nyugtalanítja a konformizmust, szembeszegül a közönnyel, kérdőre
von minden beletörődést és megállás nélkül arra ösztönzi az embert, lépjen túl
azon, hogy egyedül csak önmagát szereti. Péter és János engedte, hogy az
evangélium vezesse. A nagytanács kérdésére: „Miféle hatalommal vagy kinek a
nevében tettétek?”, az apostolok félelem nélkül, sőt nagyon egyenesen azt
válaszolták, hogy annak a Jézusnak az erejével cselekedtek, akit éppen amazok
feszítettek keresztre. Akiről azt gondolták, örökre halott és legyőzetett,
Isten feltámasztotta, és most is tevékenykedik a világban rajtuk keresztül,
ezen a pár emberen keresztül, akik nyíltan a tanítványainak vallják magukat.
Péter fölidézte a képet, amit egykor maga Jézus használt: „Ő az a kő, amelyet
ti, az építők elvetettetek, mégis szegletkővé lett. Nincs üdvösség senki
másban.” Ezekkel a szavakkal és ezzel a tanúságtétellel vette kezdetét az első idők
Egyházának igehirdetése és cselekvése a történelemben, Jeruzsálemből indulva. Az
apostolok hátuk mögött hagyták a félelmet és az ijedtséget, mely egészen addig
uralkodott rajtuk. Az Úr Jézus az egyetlen megváltó, Izrael népének egyetlen
igazi pásztora, az egyetlen, aki képes elvinni az üdvösséget az egész világra:
„Mert nem adatott más név az ég alatt az embereknek, amelyben üdvözülhetnénk.”
Húsvéti imádság
