ApCsel 5,17–26 – Az apostolok
letartóztatása és csodálatos szabadulása
17Felállt ekkor a főpap, és mindnyájan, akik vele tartottak – vagyis a szaddúceusok pártja –, elteltek irigységgel.
18Elfogták az apostolokat, és a nyilvános börtönbe vetették őket.
19Az Úr angyala azonban éjjel kinyitotta a börtön ajtaját, kivezette őket, és azt mondta:
20»Menjetek, álljatok ki és hirdessétek a templomban a népnek a tanítást erről az életről.«
21Miután ezt hallották, virradatkor bementek a templomba és tanítottak.
Mikor megérkezett a főpap és akik vele voltak, összehívták a főtanácsot, vagyis Izrael fiainak összes vénjét, és elküldtek a börtönbe, hogy elővezessék őket. 22De amikor a szolgák odaértek és kinyitották a tömlöcöt, nem találták ott őket. Visszatértek tehát és jelentették: 23»A börtönt egész gondosan bezárva találtuk ugyan, az őrök is ott álltak az ajtók előtt, de amikor benyitottunk, senkit sem találtunk ott.« 24E szavak hallatára a templomőrség parancsnoka és a főpapok megdöbbentek azon, ami történt. 25Ekkor beállított valaki, és hírül hozta nekik: »Íme a férfiak, akiket börtönbe vetettetek, a templomban állnak és tanítják a népet.« 26Erre a parancsnok elment a szolgákkal, és erőszak alkalmazása nélkül elhozta őket, mert féltek a néptől, hogy megkövezi őket.
Mikor megérkezett a főpap és akik vele voltak, összehívták a főtanácsot, vagyis Izrael fiainak összes vénjét, és elküldtek a börtönbe, hogy elővezessék őket. 22De amikor a szolgák odaértek és kinyitották a tömlöcöt, nem találták ott őket. Visszatértek tehát és jelentették: 23»A börtönt egész gondosan bezárva találtuk ugyan, az őrök is ott álltak az ajtók előtt, de amikor benyitottunk, senkit sem találtunk ott.« 24E szavak hallatára a templomőrség parancsnoka és a főpapok megdöbbentek azon, ami történt. 25Ekkor beállított valaki, és hírül hozta nekik: »Íme a férfiak, akiket börtönbe vetettetek, a templomban állnak és tanítják a népet.« 26Erre a parancsnok elment a szolgákkal, és erőszak alkalmazása nélkül elhozta őket, mert féltek a néptől, hogy megkövezi őket.
Az
Apostolok cselekedeteinek ez a szakasza az apostolok letartóztatását és
csodálatos szabadulását mondja el. Azzal kezdődik, hogy az apostoloknak a nép
köreiben megmutatkozó sikereire irigykedő főpap és a szadduceusok elrendelik a
letartóztatásukat. A szentíró úgy fogalmaz, féltékenységükben tettek így. Jól
tudjuk, milyen károkat okoz a rossz érzések között is a leginkább ördögi, az
irigység. Isten szavának hirdetése nyomán csodák történtek, és a keresztény
közösség megbecsülése növekedett az emberek között. De nem a papok, és
különösen nem a szadduceusok körében. Jól tudjuk, hogy a keresztény közösségnek
ugyanaz a sors jut, mint Jézusnak. De az Úr őrködik a történelem fölött, nem
hagyja el tanítványait: éjjel egy angyal kiszabadítja őket a börtönből, és
megparancsolja nekik, hogy menjenek ismét a templomba, tanítsák a népet. Úgy is
mondhatnánk, hogy Isten szavát már nem lehet béklyóba kötni. A XX. században
számtalan olyan dráma tanúi voltunk, amikor totalitárius rendszerek el akarták
némítani az evangéliumot, úgy, hogy börtönbe vetették és megölték a
tanúságtevőket. Napjainkban, az új évezred kezdetén úgy látszik, erősödik a
keresztényüldözés. A keresztények üldözését rejtély övezi. Miért dühödnek fel
ellenük? Mi rosszat tesznek a keresztények, amikor vasárnap egybegyűlnek a
liturgiára? Mégis, vasárnap, a templomokban is ölnek meg keresztényeket. A
keresztények, akik szelídek és alázatosak, semmit nem követelnek, különösen nem
imádság közben, radikális módon ellene mondanak a gonosz erőszaknak. Az
evangéliumi szelídség széttöri az erőszak láncait.
Imádság a szentekkel
