Április 24., péntek

Az örmény egyház ma emlékezik meg az I. világháborús népirtásról, aminek során több mint egymillió örményt öltek meg

ApCsel 5,34–42 – Gamáliel közbelépése

A Szent Kereszt imádsága 

³⁴Ekkor azonban egy bizonyos Gamáliel nevű farizeus, aki az egész nép előtt tiszteletben álló törvénytudó volt, felállt a főtanácsban és rövid időre kiküldte az embereket. ³⁵Azután beszédet intézett hozzájuk: »Izraelita férfiak, vigyázzatok magatokra, mit tesztek ezekkel az emberekkel! ³⁶Mert a közelmúltban fellépett Teudás, azt mondta önmagáról, hogy ő nagy valaki, és szám szerint mintegy négyszáz férfi csatlakozott hozzá. Őt megölték, azokat pedig, akik hittek neki, mind szétszórták és semmivé lettek. ³⁷Őutána az összeírás napjaiban fellépett Galileai Júdás, és magához csábította a népet. Ő is elpusztult, s akik egyetértettek vele, azokat mind szétszórták. ³⁸Ennélfogva én most is azt mondom nektek: hagyjátok magukra ezeket az embereket és engedjétek el őket, mert ha ez a terv vagy mű emberektől van, elenyészik. ³⁹Ha azonban Istentől van, nem ronthatjátok le, nehogy az történjék, hogy Isten ellen hadakoztok.«
Igazat adtak neki. ⁴⁰Azután előhívták az apostolokat, megverették őket, és meghagyták nekik, hogy semmiképp se beszéljenek Jézus nevében, majd elbocsátották őket. ⁴¹Azok pedig örvendezve eltávoztak a főtanácsból, mivel méltónak találtattak, hogy Jézus nevéért gyalázatot szenvedjenek. ⁴²Nem is szűntek meg naponta a templomban és házaknál tanítani és hirdetni Krisztus Jézust.

A mindenki által tisztelt, jóérzésű farizeus, Gamáliel megértette, hogy igazságtalanul jártak el az apostolokkal. A főtanács előtt szólásra emelkedett, és védelmébe vette őket. Lehet, hogy korábban részt vett a főtanács tevékenységében akkor is, amikor bármi áron meg akarták vádolni és el akarták hallgattatni Jézust. Nem elképzelhetetlen az sem, hogy Nikodémus és Arimateai József barátja volt. Bölcsen beszélt, szavai hitbéli bölcsességről tanúskodtak: felhívta a jelenlévők figyelmét arra, hogy Isten a történelem ura, és nem tanácsos szembehelyezkedni vele. Gamálielt nem ravaszság vagy számítás vezérelte, még kevésbé irigység. Hívő zsidó, aki felelősségének érzi, hogy segítsen kollégáinak tisztán látni, és segítsen megmenteni Jézus követőinek csoportját. Nagyon logikus beszédet mond a főtanács tagjainak: „Ha ez az elgondolás vagy mozgalom emberektől származik, magától felbomlik. De ha Istentől van, nem tudjátok szétoszlatni őket, és úgy látszana, mintha Istennel szállnátok szembe.” A papokat megérintette Gamáliel szavainak bölcsessége, megfogadták tanácsát, és szabadon engedték az apostolokat. Előtte azonban még megvesszőztették őket, és megparancsolták nekik, hogy ne beszéljenek többé Jézusról. Az apostolok boldogan távoztak, mivel egy kicsit részt vállalhattak Jézus szenvedéséből. Lukács az elbeszélés végén megjegyzi, hogy a tanítványok a templomban és a házaknál továbbra is mindennap hirdették Jézust, a Megváltót.

A Szent Kereszt imádsága