Április 6., nagyhétfő

Az evangéliumért meghalt vértanúkra emlékezünk; a Santa Maria in Trastevere bazilikában a betegekért imádkoznak

Jn 12,1–11 – Jézus lábát olajjal kenik meg Betániában

Nagyböjti imádság 

¹Húsvét előtt hat nappal Jézus Betániába ment, ahol Lázár lakott, akit Jézus föltámasztott a halálból. ²Ott vacsorát készítettek neki. Márta felszolgált, Lázár azok között volt, akik vele ültek az asztalnál. ³Mária pedig fogott egy font igazi, drága nárduszolajat, megkente Jézus lábát, és hajával törölgette azt. A ház megtelt a kenet illatával. ⁴Erre tanítványai közül az egyik, az iskarióti Júdás, aki árulója lett, így szólt: ⁵»Miért nem adták el ezt a kenetet háromszáz dénárért, és adták oda a szegényeknek?« ⁶Ezt pedig nem azért mondta, mintha a szegényekre lett volna gondja, hanem mivel tolvaj volt, és nála lévén az erszény, az adományokat elsikkasztotta. ⁷Jézus ekkor így szólt: »Hagyj békét neki, hogy temetésem napjára teljesítse azt. ⁸Mert szegények mindenkor lesznek veletek, de én nem leszek mindig veletek.«
⁹A zsidók közül sokan megtudták, hogy ott van, és odamentek, nemcsak Jézus miatt, hanem hogy Lázárt is lássák, akit föltámasztott a halálból. ¹⁰A főpapok pedig azon tanakodtak, hogy Lázárt is megölik, ¹¹mert a zsidók közül sokan mentek oda miatta, és hittek Jézusban.

János evangéliuma a szenvedéstörténet elbeszélését a betániai vacsorával kezdi, Márta, Mária és Lázár házában. Ez a család nagyon kedves volt Jézus számára. Barátainak háza a megpihenés és a vigasztalás helyévé válik számára a farizeusokkal és a főpapokkal való kemény összetűzések nehéz napjaiban. Hat nap volt már csak hátra húsvétig – ahogyan most is –, és Jézus ismét együtt vacsorázott barátaival. Ott volt Lázár is, akinek Jézus nem sokkal azelőtt adta vissza az életét. Vacsora közben Mária egyszer csak fölkel, odamegy Jézushoz, letérdel a lába elé, és megkeni drága olajjal, aztán megtörli a hajával. Gesztusa annak a szeretetteljes hálának a jele lehet, amit érez a próféta iránt, aki visszaadta az életet a testvérének. A szeretet gesztusa ez, amely az ingyenes ajándék jó illatát árasztja. Júdás viszont nem így gondolkodik. Számára ez a szeretetteli gesztus csak fölösleges pazarlás. Júdás valójában nem azért mondta ezt – jegyzi meg az evangélista –, mert érdekelték a szegények, hanem mert a pénz érdekelte, vagy még inkább a saját haszna. Elvakította a birtoklásvágy. Jézus azonnal megfelel Júdásnak: „Hagyd békén, hadd tegye!” Azt akarja, hogy Mária folytassa szeretettel teli gesztusát, hiszen az az olaj a kenetet vételezte elő, amivel testét a temetés előtt hintik majd meg. Aztán hozzáfűzi: „Szegények mindig vannak veletek, de én nem leszek mindig veletek.” Nem sokkal ezután kezdődik meg keresztútja, amely a halálig vezet. Mária az egyetlen mindannyiuk közül, aki megértette, hogy Jézust halálra szánták, és ezért különleges szeretetre és közelségre van szüksége. Ez a végtelenül gyengéd és szeretetteli gesztus, mely egyszerű és konkrét mozdulatokból áll, az üdvösség útját jelképezi: a szegények, a gyengék, az idősek mellett állva Jézus mellett állunk. Ebben az értelemben mondja Jézus: „Szegények mindig lesznek veletek.” Ők el tudnák mondani nekünk, mennyire nagy szükségük van a barátság és a szeretet illatos olajára. Boldogok vagyunk – és boldogok ők is –, ha megvan bennünk Mária gyengédsége és bátorsága!

Nagyheti imádság