Április 23., csütörtök

Szent Adalbertnek († 997), Prága püspökének az emléknapja: Rómában is élt, ahol a Tiberis-szigeten, a Szent Bertalan-bazilikában tisztelik emlékét, majd Kelet-Poroszországban szenvedett mártírhalált, ahol az evangélium hirdetése miatt tartózkodott; a muszlim hívek számára ma kezdődik a ramadán (böjti hónap)

ApCsel 5,27–33 – Az apostolokat ismét perbe fogják

Imádság az egyházért 

²⁷Majd odahozták és a főtanács elé állították őket. A főpap a szemükre vetette: ²⁸»Parancsban hagytuk meg nektek, hogy ne tanítsatok az ő nevében, s lám, ti betöltöttétek Jeruzsálemet tanításotokkal, és ránk akarjátok hárítani annak az embernek a vérét.« ²⁹Erre Péter és az apostolok azt felelték: »Inkább kell engedelmeskednünk Istennek, mint az embereknek. ³⁰Atyáink Istene feltámasztotta Jézust, akit ti a fára függesztve megöltetek. ³¹Isten fejedelemmé és üdvözítővé emelte őt jobbjával, hogy bűnbánatot és bűnbocsánatot adjon Izraelnek. ³²Ezeknek a dolgoknak tanúi vagyunk, mi és a Szentlélek, akit Isten megadott mindazoknak, akik engedelmeskednek neki.«³³Mikor ezt hallották, feldühödtek, és arra gondoltak, hogy megölik őket.

Az apostolokat ismét a nagytanács, a nép vezetői elé viszik. Ez alkalommal nemcsak Pétert és Jánost hurcolják ide, hanem az összes apostolt. Az egész Egyházat perbe fogják. Azzal vádolták őket, hogy nem engedelmeskedtek a nép vezetői által kiadott parancsnak, miszerint ne hirdessék többet az evangéliumot: „Szigorúan megparancsoltuk nektek, hogy ne tanítsatok abban a névben.” A pap, aki talán félelemből nem is ejti ki Jézus nevét, meg akarja állítani a közösség fejlődését. Egyre növekedett ugyanis a nép körében a hívők új csoportjának megbecsülése, és sokan csatlakoztak hozzájuk. A válasz, amit az apostolok adnak a nagytanácsnak, egyhangú és határozott. Lukács hangsúlyozza: „Péter és az apostolok” együtt válaszolnak. A keresztény közösségben a Szentlélek a vezető, ő teszi lehetővé, hogy az egész város előtt hirdessék az evangéliumot. A szavak, amiket Péter (és vele a többi apostol) kimond, magukba foglalják az üdvösség misztériumát, melyet Jézus az embereknek hozott. Az apostolok erővel és a Lélekkel eltelve viselkednek, a nagytanács tagjai viszont – akiket az irigység fűt amiatt, ami a szemük láttára zajlik – földúltan reagálnak erre a helyzetre: „haragra gerjedtek, és meg akarták ölni őket”. Ettől a szándékuktól – amint azt az elbeszélés folytatásából megtudjuk – csak Gamáliel fellépése tántorítja el őket. Az ugyanakkor egyértelmű, hogy a nép vezetői nem tudják meggátolni Isten szavának terjedését.

Imádság az Egyházért