Április 20., hétfő

A Santa Maria in Trastevere bazilikában a békéért imádkoznak

ApCsel 4,23–31 – Az üldözött apostolok imája

Imádság a szegényekért 

²³Elbocsátásuk után övéikhez mentek, és hírül vitték nekik, hogy mi mindent mondtak nekik a főpapok és a vének. ²⁴Mikor azok meghallották ezt, egy szívvel-lélekkel így fohászkodtak Istenhez: »Urunk, te vagy az, aki ‘alkottad az eget és a földet, a tengert és mindent, ami bennük van’,

²⁵aki Dávidnak, a mi atyánknak, a te szolgádnak szájával, a Szentlélek által azt mondtad:
‘Miért acsarkodnak a nemzetek
s terveznek hiúságokat a népek?

²⁶egybegyűltek mind a fejedelmek
az Úr ellen s az ő Fölkentje ellen’
.

²⁷Mert valóban egybegyűltek ebben a városban a te szent Fiad, Jézus ellen, akit fölkentél: Heródes és Poncius Pilátus a pogányokkal és Izrael népeivel, ²⁸hogy végrehajtsák, amiről kezed és akaratod elhatározta, hogy megtörténjék. ²⁹Most tehát, Urunk, tekints fenyegetéseikre, s add meg szolgáidnak, hogy teljes bizodalommal hirdessék igédet. ³⁰Te pedig nyújtsd ki kezedet gyógyításokra, hogy jelek és csodák történjenek szent Fiadnak, Jézusnak neve által.«
³¹Miután így imádkoztak, megremegett a hely, ahol egybegyűltek. Mindnyájan beteltek Szentlélekkel, s bátran hirdették Isten igéjét.

Péter és János, miután visszanyerte szabadságát, visszatér a tanítványok közé, és a közösséggel együtt köszönetet mond az Úrnak mindazért, amit tett rajtuk keresztül. A hálaadás fohásszá válik azért, hogy „teljes bátorsággal” folytathassák az evangélium hirdetését. Ez a közösség hivatása, amit az Úr újra és újra megerősít. És valóban, imádságuk után ismét megremeg a föld, és mindenki újra eltelik Szentlélekkel. Az Apostolok cselekedeteinek szerzője mintha azt sugallaná, hogy nem elég egy pünkösd, újabbakra van szükség. Vagy inkább arra, hogy a pünkösd folytatódjon minden keresztény közösség életében, hogy ne engedjék megfélemlíteni magukat a nehézségektől, ne féljenek az ellenségeskedéstől, amit a gonoszság lelke elhint. Ebben az értelemben elmondhatjuk, hogy az Egyház és minden közösség életében alapvető fontosságú a karizmatikus dimenzió, vagyis az, hogy engedelmeskedjen a Szentléleknek, anélkül hogy akadályokat gördítene az útjába. A Szentlélek, az ő ereje nélkül ugyanis a keresztényekben nincs energia, és fennáll a veszély, hogy azt hiszik, erejük a szervezettségből, az evilági eszközökből, az egyéni ügyeskedésükből fakad. A Szentlélek, akit a hívők imádság közben kapnak ajándékul, magának Istennek az ereje, mely átalakítja a tanítványok szívét és aztán azoknak a szívét is, akiknek hirdetik az evangéliumot.

Imádság a szegényekért