ApCsel 4,13–21 – Péter és János
tanúságtétele a nagytanács előtt
13Amikor látták Péter és
János állhatatosságát, és megtudták, hogy írástudatlan és tanulatlan
emberek, elcsodálkoztak, és rájuk ismertek, hogy Jézussal voltak.
14Mivel azonban látták, hogy a meggyógyult ember is mellettük áll, semmiben sem mondhattak ellent.
15Megparancsolták tehát nekik, hogy menjenek ki a gyűlésből, azután így tanakodtak egymás között:
16»Mitévők
legyünk ezekkel az emberekkel? Hogy csakugyan Jeruzsálem összes lakója
előtt ismeretes csodajelet műveltek, az nyilvánvaló, és nem tagadhatjuk.
17Nehogy
azonban még tovább terjedjen a híre a nép között, fenyegessük meg őket,
hogy ne beszéljenek többé senkinek se ennek a nevében.«
18Azután beszólították őket, és megparancsolták, hogy egyáltalán ne beszéljenek, és ne tanítsanak Jézus nevében.
19Péter
és János azonban azt felelték nekik: »Ítéljétek meg ti, vajon helyes
volna-e Isten színe előtt, ha inkább hallgatnánk rátok, mint Istenre!
20Hisz lehetetlen nekünk, hogy el ne beszéljük, amiket láttunk és hallottunk!«
21Azok
erre újra megfenyegették, majd elbocsátották őket, mivel nem találtak
módot arra, hogy megbüntessék őket, a nép miatt, mert mindenki
dicsőítette Istent azért, ami az emberrel történt.
Az
Apostolok cselekedeteiből vett olvasmány folytatja az elbeszélést János és
Péter kihallgatásáról a vének és írástudók előtt, a sánta koldus meggyógyítása
után. A vének és írástudók csodálkoztak a nyíltságon, amivel Jézus két
tanítványa a kérdéseikre válaszolt. Azért is csodálkoztak, mert tudták róluk,
hogy alacsony társadalmi helyzetű, „írástudatlan és tanulatlan emberek”.
Egyszerű galileai halászemberek voltak. Az evangélium mélyen megváltoztatta
őket. Miután a Szentlélek leszállt rájuk, erősek és bölcsek lettek. Péter így
válaszol a nagytanács tagjainak: „Ítéljétek meg magatok, helyes volna-e Isten
előtt, hogy inkább rátok hallgassunk, mint az Istenre? Mi nem hallgathatunk
arról, amit láttunk és hallottunk.” Ez nem egy öntelt, nem is felháborodott
válasz. Minden keresztény nemzedéknek tanulnia kell tőlük. Péter és János jól
tudták, hogy nem hallgathatnak tovább: már nem féltek. A hallgatás azt
jelentette volna, hogy kívül állnak az evangéliumon. Aki az evangéliumot a
szívében őrzi, nem teheti meg, hogy ne adja tovább, akár élete árán is. A
kereszténység inkább vonzás, semmint meggyőzés műve – mondta Antiochiai Szent
Ignác –, különösen a nehéz pillanatokban.
Húsvéti imádság
