Lk 12,35–38 – Az éberség
Jézus az esztelen gazdag példája után, akit váratlanul ért a halál, egy ellentétes példát hoz: az urát váró szolgáét. Az éberség a keresztény élet egyik alapvető lelki dimenziójává vált az idők folyamán. Aki csak önmagával foglalkozik, és belefeledkezik a saját dolgaiba, annak föl kell emelnie tekintetét, és éberen várnia az Úr visszatérésére. Jézus azt mondja: „Csípőtök legyen felövezve és égjen a lámpásotok.” A „felövezett a csípő” a korabeli szóhasználatban arra utalt, hogy az illetőnek övvel feljebb volt kötve a tunikája vagy a köpenye, ami egyébként túl hosszú lett volna ahhoz, hogy hirtelen fel tudjon pattanni, ha szükséges, más szóval, hogy készen álljon az azonnali cselekvésre. A megoldott öv ezzel szemben az ellazulásra, megpihenésre utalt. Az Egyiptomból való szabadulás éjszakájától kezdve volt használatos ez a kifejezés. Akkor ugyanis az izraelitáknak fel kellett övezniük magukat, hogy azonnal indulni tudjanak, ha kell (Kiv 12,11). A meggyújtott lámpásnak ugyanez volt a jelentése: készen állni az indulásra, akár éjszaka is. Jézus azt kéri a tanítványoktól, hogy a fent leírt módon álljanak készen, mivel tudja, hogy az Úrra való várakozás a hívő ember legfőbb vágya és boldogsága. A keresztény életre igaz, hogy Isten mindennap ott áll a szívünk ajtajában és zörget, ahogy a Jelenések könyvében is olvassuk (Jel 3,20). Boldog az ember, aki ajtót nyit, mert abban a jutalomban lesz része, hogy találkozik Jézussal, sőt, maga Jézus szolgál neki: felövezi magát, majd leülteti a házigazdát, és fölszolgál. Felcserélődnek a szerepek. Hihetetlennek tűnik fel, de épp ebben áll a kapott kegyelem paradoxonja: Jézus szolgaként jelenik meg. Az utolsó vacsorán szó szerint szolgaként is viselkedett: vizet öntött egy mosdótálba, derekára kendőt kötött, és lehajolt, hogy megmossa tanítványai lábát, egyiket a másik után, beleértve Júdást is. Így még jobban megérthetjük, miben áll az a boldogság, amit Jézus hirdet számunkra ebben az evangéliumi szakaszban: találkozhatunk az Úrral, és élvezhetjük az ő meg nem érdemelt szeretetét, azáltal, hogy ő maga szolgál ki minket.
Imádság az Úr anyjával, Máriával
