Lk 10,17–24 – A hetvenkét tanítvány visszatérése
Missziós útja során a hetvenkét tanítvány megtapasztalhatta a szeretet evangéliumának átformáló erejét, amivel Jézus ajándékozta meg őket. Este, amikor egy küldetésben eltöltött nap után összegyűlnek körülötte, örömmel mesélik el a csodákat, amiket véghez tudtak vinni. Jézus pedig velük örül, és megerősíti a tapasztalataikat: „Láttam a sátánt: mint a villám, úgy bukott le az égből” – mondja. Ez az öröm minden keresztény közösségben megszületik, amikor hirdetik az evangéliumot, és látják, hogy a gonosz meghátrál, vereséget szenved a szeretet törékeny erejével szemben. Jézus megerősíti a tanítványokban azt a hatalmat, amivel ellátta őket: „Hatalmat adtam nektek, hogy kígyókon és skorpiókon járjatok, hogy minden ellenséges erőn úrrá legyetek. Nem fog ártani nektek semmi.” Olyan szavak ezek, melyekről sosem volna szabad elfeledkeznünk, bár gyakran mégis ez történik. Ha nem emlékezünk rájuk, az azt jelenti, hogy nem hiszünk az evangélium erejében, és így a tanúságtétel, amire meghívást kaptunk, sem lesz olyan hatékony. Jézus hozzáteszi, hogy az igazi öröm, amit senki sem vehet el a tanítványoktól, abban áll, hogy nevüket felírják a mennyben, vagyis Isten szívének közelében. A Jézussal, az Atyával és a Szentlélekkel való közösség jelenti az életet a tanítvány számára most csakúgy, mint a jövőben. Ebben a közösségben gyökerezik ereje és öröme. Jézus az elmúlt nap eseményeitől meghatottan az égre emeli tekintetét, és hálát ad az Atyának, mert úgy döntött, hogy szeretetének titkát kinyilvánítja ezeknek a kicsiny tanítványoknak, akik rábízták magukat. Édes ez az imádság; a szeretetből fakad, amit Jézus az Atya iránt, a tanítványok iránt és irántunk, az utolsó óra gyermekei iránt táplál. Az imádság végeztével Jézus a hetvenkét tanítvány felé fordul, és boldognak mondja őket: „Boldog a szem, amely látja, amit ti láttok.” Ez a boldogság minden hívő embert érint, évszázadok óta. Mi is megkaptuk a kegyelmet, hogy közvetlenül láthassuk és hallhassuk Jézust, azáltal, hogy részt veszünk a hívő közösség életében.
Előesti imádság
