Szent II. János Pál (†2005) emlékezete. Megemlékezünk Mária Szaloméról, Jakab és János anyjáról, aki az Urat egészen a kereszt tövéig követte, és sírba helyezte.
Lk 12,54–59 – Az idők jelei
Miért van az, hogy sokszor nem vagyunk képesek meglátni „az Úr jeleit”, még akkor sem, ha itt vannak a szemünk előtt? A válasz egyszerű: azért, mert annyira csak önmagunkra, a saját dolgainkra koncentrálunk, hogy azokon kívül mást észre sem veszünk. Ahhoz mégis értünk, mondja Jézus, hogy a hideg időjárást a melegtől megkülönböztessük. Ilyenkor föltekintünk az égre, hogy lássuk, felhős-e, vagy kimegyünk a ház elé, hogy megnézzük, fúj-e a szél. Jézus figyelmeztet: föl kell emelnünk tekintetünket, hogy felismerjük a megváltás idejét. Első fontos jel az evangélium. Mondhatjuk, hogy ez a jelek jele. „Hát ezt az időt miért nem tudjátok felismerni?” – korhol Jézus. Sürgősen meg kell értenünk ezt a világjárvány drámájával és annak minden következményével sújtott világot, amiben élünk. Ha rendszeresen olvassuk a Szentírást, meghallgatjuk Isten szavát, azzal objektív ítélőképességre, a történelem valódi, a reményre nyitott ismeretére tehetünk szert. Épp ezért mondta a múlt század egyik legnagyobb teológusa, Karl Barth, hogy a keresztény ember egyik kezében a Biblia, a másikban az aznapi újság van. A Szentírás fény, ami megvilágítja utunkat. Éppúgy, ahogy Jézus példájában olvashatjuk, mely arról szól, hogy a peres felek jobban tennék, ha menet közben megegyeznének, még mielőtt a bíróságra érnek, mert akkor már késő lesz. Isten szava segít minket, hogy észrevegyük Isten jelenlétének jeleit; hogy meglássuk, mennyire nagy szüksége van nemzedékünknek a szeretet evangéliumára.
A Szent Kereszt imádsága
