Lk 14,1.7–11 –
A helyek kiválasztása
Jézus továbbra is annak a
farizeusnak a házában tartózkodik, aki meghívta ebédre. Miután meggyógyította a
vízkóros embert, tanítani kezdi a jelenlévőket. Arra hívja fel a figyelmüket,
hogyan próbálják elfoglalni bizonyos vendégek a fő helyeket. Mondhatjuk, hogy
ebben nincs semmi újdonság. Ez a magatartás napjainkban is igen elterjedt, és
nem csak akkor, amikor az asztal körüli ülésrendről van szó. Mindenki az első
helyet szeretné elfoglalni, legalább úgy, hogy megpróbálja magára irányítani a
figyelmet, kivívni mások elismerését. Az élet nehézségei, ahelyett hogy
erősítenék a szolidaritás szellemét, sokakat nemritkán arra késztetnek, hogy
még elszántabban keressék a helyet önmaguk számára. Jézus buzdítja a
jelenlévőket, hogy viselkedjenek alázatosan, és figyeljenek oda másokra. Majd
figyelmezteti őket, hogy tartózkodjanak az első helyek keresésétől. Az
evangélista arra gondol, hogy Isten országában mindenkinek megvan a helye.
Senki sem tarthatja többre magát másoknál. Gondolhatunk magának Jézusnak a
viselkedésére is: „az
Istennel való egyenlőséget nem tartotta olyan dolognak, amelyhez föltétlenül ragaszkodnia
kell, hanem kiüresítette magát, szolgai alakot öltött” (Fil 2,6–7). Jézus világossá
teszi, hogy egyedül az Úr adja meg mindenkinek az őt megillető méltóságot és
megbecsülést. Nem a mi feladatunk, hogy érdemeinkre hivatkozva kiválasszuk a minket
megillető helyet. Az Úr az, aki kijelöli helyünket, ahol tanúságot kell tennünk
a nekünk adományozott szeretetről. Az élet egyik legfontosabb szabálya tehát,
hogy figyelmünket önmagunk helyett fordítsuk másokra, különösképpen a gyöngébbekre.
Az Úr is megkülönböztetett figyelmet szentel nekik. A világi ítélkezés
kritériumainak visszájára fordítása egyfajta bibliai törvény: aki elismeri
magáról, hogy bűnös és nyomorult, azt Isten felmagasztalja, aki viszont igényt
tart az elismerésre és az első helyekre, azt kockáztatja, hogy kizárja magát a
lakomáról. Ezért mondja Jézus: „aki magát felmagasztalja, az megaláztatik, aki
magát megalázza, az felmagasztaltatik.” Ez nem csak keresztény szabály, de egyben
nagyszerű emberi bölcsesség.
Előesti
imádság
