A Santa Maria in Trastevere bazilikában a békéért imádkoznak.
Lk 12,13–21 – Az esztelen gazdag példázata
A hallgatóságból valaki azzal a kéréssel fordul Jézushoz, segítsen az örökségük igazságos elosztásában. Ám Jézus nem az osztozkodás Mestere, hanem azoké a dolgoké, melyek Istenre és az emberi lélekre tartoznak. Az örökséggel kapcsolatban nem, de a két testvér szívének érdekében közbelép. Valójában a szívükbe fészkelte be magát a fösvénység, a kapzsiság és az önérdek. A javak külsődleges dolgok, önmagukban nem okoznak rosszat. A két testvér szíve volt az, ami elnehezedett a pénz utáni sóvárgástól és a birtoklásvágytól, ahogyan ez velünk is gyakran megesik. Ilyen talajból nem fejlődhet más, csak megosztottság és háború, ahogyan arra Pál emlékezteti Timóteust: „Minden baj gyökere ugyanis a pénz utáni sóvárgás” (1Tim 6,10). Jézus ezt a fajta viselkedést az esztelen gazdag példájával világítja meg. Ez azt hitte, a boldogságot úgy érheti el, ha nagy vagyont gyűjt. Erről eszünkbe kell hogy jusson a ma elterjedt szemlélet, mely a fogyasztást tette az élet fő szabályává. Az anyagiasság diktatúrájában élünk, ami arra késztet minket, hogy áldozzuk fel életünket az anyagi javak birtoklásáért és fogyasztásáért. Jézus elmeséli, hogy ennek a gazdag (és fösvény) embernek az életében nem jut hely mások számára. Egyetlen dologgal törődik: javakat gyűjt magának. Csakhogy a lényegről megfeledkezett: senki nem ura a saját életének. Birtokolhatunk anyagi javakat, lehetünk bármilyen gazdagok, de nem vagyunk urai az életnek. A boldogságot nem a javak birtoklásában leli meg az ember, hanem az Isten és a testvérek iránti szeretetben. Ebben mély és alapvető igazság rejtezik mindenki számára: nem azért lettünk teremtve, hogy vagyont gyűjtsünk, hanem hogy szeressünk, és szeressenek minket. A szeretetet, ezt a különleges égi ajándékot nem fenyegeti a veszély, hogy elrabolják, szemben a földi javakkal, melyek elveszhetnek. A szeretet gyümölcsei örökké megmaradnak. Jézus a bibliai hagyományhoz nyúl, amikor a jó cselekedeteket a mennyben gyűjtött kincsekhez hasonlítja, ahogy egy régi zsidó mondás tartja: „Atyáim idelentre gyűjtötték a kincseket, én odaföntre gyűjtök.” Az evangélium arra hív, hogy inkább a szeretet halmozzuk föl, ne az anyagi javakat, és biztosít minket róla, hogy a szeretet üdvözít.
Imádság a békéért
