Lk 13,1–9 – A terméketlen fügefa
Alighogy Jézus befejezte a néphez intézett beszédét, valaki odajött hozzá, és beszámolt neki arról, hogy Pilátus megöletett néhány galileait, akik valószínűleg felkelést szerveztek. Ez az esemény alkalmat ad Jézusnak, hogy elmagyarázza, a minket sújtó baj és szerencsétlenség nem bűneink közvetlen következménye. Magyarázatképpen utal egy másik eseményre is, mely inkább természeti katasztrófához hasonlít: azokról az emberekről beszél, akik az összeomló silói torony alatt lelték halálukat. Az Úr mindenkit arra szólít, de különösképpen a tanítványokat, hogy vegyenek részt a kemény küzdelemben, melyet a gonoszsággal, a gonoszság fejedelmével szemben folytat, aki nem szűnik megosztani és háborúba hajszolni a népeket, és arra sarkallja őket, hogy tegyék lakhatatlanná közös hazánkat, a teremtett világot. Ezért van szükség a megtérésre, vagyis arra, hogy csatlakozzunk a szeretet evangéliumához, az egyetemes testvériséghez, és próbáljuk megvédeni közös hazánkat. Jézus elmond egy példázatot is, a terméketlen fügefáról, mely a közbenjáró ima fontosságára hívja fel a figyelmünket. Számtalanszor találkozunk nehezen megoldhatónak tűnő helyzetekkel vagy olyanokkal, amelyek minden erőfeszítésünk ellenére is alig-alig változnak. Ahhoz a terméketlen fügefához hasonlítanak, amelyikről az evangélium beszél. A fügefa gazdája három éven át próbálkozott, hogy begyűjtse a termést, de soha sem talált semmit. Türelmét vesztve elment a vincellérjéhez, és utasította, hogy vágja ki a fát, ne foglalja tovább fölöslegesen a földet. A vincellér, aki a növény közelében élt, és megszerette, arra kéri a gazdát, hadd ássa föl és trágyázza meg a földet, akkor biztos, hogy a fa termést fog hozni. Jézus türelemre biztat minket, vagyis arra, hogy maradjunk a fügefa mellett, vegyük körbe gondoskodással, hogy amikor eljön az ideje, megteremje gyümölcseit. El kell tanulnunk Istentől a türelmét, mely mindannyiunk iránt reménységet táplál; mely nem oltja el a pislákoló lámpabelet, hanem kíséri és óvja, aki gyönge, hogy megerősödjék, és képes legyen maga is szeretetet adni. Ez az evangéliumi szakasz papi szolgálatra hívja a keresztényeket: arra, járjanak közben, imádkozzanak szüntelen azért, hogy a világban béke legyen és az emberek újra fölfedezzék, milyen Isten gyermekeként, közösségben élni.
Előesti imádság
