Megemlékezünk
az 1986-os, történelmi jelentőségű találkozóról, amikor II. János Pál pápa
Assisibe hívta a keresztény felekezetek és a nagy világvallások vezetőit, hogy
imádkozzanak a békéért. Dominique Green afroamerikai fiatalember emlékezete: 2004-ben
kivégezték. Imádkozzunk a halálraítéltekért és a halálbüntetés eltörléséért.
Lk 13,22–30 – Utolsókból
lesznek az elsők
Jézus nem járkál
közönyösen az emberek között, ráemeli a tekintetét arra, akivel találkozik,
meghallgatja azt, aki megszólítja, vigasztal, gyógyít, buzdít, és hirdeti, hogy
közel az Isten országa. Útjának végcélja Jeruzsálem. Nem személyes okból megy
oda, hanem azért, hogy meghaljon az emberek üdvösségéért. Ebben az
összefüggésben van jelentősége annak a kérdésnek, amit valaki föltesz neki az
üdvözülők számáról. Abban az időben ugyanis kétségessé vált, hogy Izrael teljes
népe üdvözülhet-e. Egy héber apokrif iratban például a következőket
olvashatjuk: „A Magasságbeli ezt az évszázadot a sokaságnak szánta, a
következőt azonban keveseknek tartogatja” (Ezdrás IV. könyve). De Jézus egészen
más perspektívát nyit meg. Azt mondja, nem az Izrael népéhez vagy valamilyen más
nemzethez, népcsoporthoz, kultúrához való tartozás határozza meg, ki juthat be
Isten országába. Egyedül a hit üdvözít. Az üdvösség pedig azokat illeti meg,
akik úgy döntenek, hogy csatlakoznak Isten országához. Ennek alapján születik
majd meg az ítélet.
Az ítélet napján semmit nem
ér majd az etnikai vagy vallási hovatartozás hangoztatása. Az üdvösség azon áll,
csatlakoztunk-e a szeretet evangéliumához. Jézus világossá teszi: „Jönnek majd
keletről és nyugatról, északról és délről, és helyet foglalnak az Isten
országában.” Csak az számít, hogy rögtön döntsünk az Úr követése mellett,
mielőtt még túl késő volna. Ez a szűk kapu képének az értelme: nem utasíthatjuk
el az evangélium figyelmes meghallgatását, nem odázhatjuk el a választást. Ha
az evangéliumot visszautasítjuk, olyan helyzetbe kerülünk, amiről az
evangéliumi szakasz beszél: akkor érünk a házhoz, amikor a házigazda már
bezárta az ajtót. Aki tehát kívül marad az evangéliumon, aki nem hallgatja meg,
az a gonoszság fejedelmének karmai közé kerül, és a lelkét mardosni fogja a
magány hidege, keserűsége és szomorúsága. Jézus kijelentése azokról az
„utolsókról”, akik elsők lesznek majd – a szöveg itt a pogányokra utal –
hangsúlyozza a meghallgatás „elsőségét”: aki befogadja szívébe az evangéliumot,
és gyakorlatban is megéli, az lesz az első a mennyek országában.
Imádság a
szentekkel
