Lk 11,15–26 – Aki nincs velem, az ellenem van
Jézus és mindenkori tanítványainak története nem más, mint szüntelen szembefordulás és küzdelem a gonosszal, aki el akarja némítani az evangélium szavát. Ebben az esetben arról volt szó, hogy egy embert meg kellett szabadítani némaságából, vagyis a kommunikációra való képtelenségből. Hogyan ne jutna eszünkbe, milyen szomorú körülmények között él az emberiség jelentős része? Képtelenek hallatni hangjukat, megérteni egymást, egyszóval nem tudnak kommunikálni. Manapság egyre könnyebb üzenetet váltani, és szinte ugyanabban a pillanatban értesülni az eseményekről, amikor azok megtörténnek, de ettől még nem lett könnyebb a személyek, etnikumok, népek, nemzetek közötti kommunikáció. A gonoszság fejedelme azon munkálkodik, hogy minél inkább kiterjessze a megosztottságot és a viszályt. A némaság esetenként odavezet, hogy álhírek (fake news) kapnak lábra és beindul a rágalomhadjárat, ami tönkreteheti a megvádolt személy (vagy csoport) jó hírét, sőt, halált is előidézhet. Az evangélium folyamatosan arra hívja a tanítványokat, hogy legyenek éberek és figyelmesek, ne zárkózzanak a hazugság falai mögé, és ne adjanak teret a kommunikációképtelenség és a rágalom démonának. Jézus kitartóan arra biztat minket, hogy figyeljünk küldetésének gyümölcseire, hozzátéve a tanítványok és az Egyház sok évszázados küldetésének termését is. A szeretetnek ezek a művei azok, melyek igazából tanúskodnak Isten ujjának jelenlétéről a történelemben. Jézus maga Isten jelenléte a történelemben. Ő az az ember, aki „erősebb” az „erős” gonosznál; belép a házba, legyőzi és lefegyverzi őt. A ház, melyről ez az evangéliumi szakasz beszél, az emberi szív, a keresztény közösség és egyszersmind mai társadalmaink, ahol a szeretetnek győzedelmeskednie kell a gonosz fölött. Aki viszont vak marad ez iránt a szeretet iránt, könnyedén az ellenség cinkosává, tudatlan szolgájává válhat. Éppen ezért Jézus hajlíthatatlan következetességgel mondja: „Aki nincs velem, az ellenem van, és aki nem gyűjt velem, az szétszór.” Szükség van az éberségre. A gonosz elleni küzdelem végigkíséri az életünket. Ebben az értelemben beszélhetünk úgy a kereszténységről, mint ami agonizál, azaz állandó halálküzdelmet folytat. A „tisztátalan lélek” – mondja Jézus – akkor is megpróbál visszatérni, ha egyszer már kiűzték. Drámai végkifejletre számíthat, aki hagyja, hogy a gonosz visszaférkőzzön a szívébe a lustaság vagy a hiábavaló dolgokért való aggodalmaskodás miatt. Ekkor ugyanis – teszi hozzá Jézus – „még hét más, gonoszabb lélek” fog beköltözni a szívébe, miáltal rosszabb helyzetbe kerül, mint előtte volt.
A Szent Kereszt imádsága
