Lk 13,10–17 – A nyomorék asszony meggyógyítása
Ebben az evangéliumi szakaszban Jézust láthatjuk, aki szombaton szokás szerint egy zsinagógában tanít. A jelenlévők között volt egy asszony, aki ízületi problémája folytán egészen meg volt görnyedve. Immár tizennyolc éve élt ilyen fájdalmas körülmények között. Még az emberek arcába sem tudott belenézni, annyira meg volt görbedve. És nem is akadt senki, aki lehajolt volna hozzá, hogy belenézzen a szemébe. Ebben a nőalakban számtalan más asszonyt láthatunk viszont. Nemcsak azokat, akiket otthon, a családban nyomnak el, hanem azt a rengeteg másik asszonyt is, akiket a hímsovinizmus, az igazságtalanságok, az erőszak és a megalázás nyomorít meg! Ez az asszony – az összes többivel együtt, aki ma hasonló körülmények között él – ott áll Jézus előtt. Nem képes fölemelni a tekintetét, és segítséget sem tud kérni, ahogy más asszonyok tették. Ám Jézus észreveszi őt, együttérez vele, hívja, hogy lépjen közelebb. Nem szaporítja a szót, ráteszi a kezét, és egyszerűen így szól: „Asszony, megszabadultál betegségedtől.” Erre az asszony „rögtön fölegyenesedett” – jegyzi meg az evangélista, és hozzáteszi, hogy dicsőíteni kezdte az Istent. Az egész jelenet leírása belefér négy sorba. Mégis, Jézus gesztusa, ahogy az asszony fölé hajol, megmutatja nekünk, hogyan kellene a gyengékre, betegekre, magányosokra tekintenünk, hogyan kellene közelednünk feléjük. Az evangéliumi szakasz rámutat, hogy a hívő ember is megkapta ugyanazt az erőt, amit Jézus birtokolt. A jézusi szívvel és együttérzéssel kimondott szavak hatékonyak, kiegyenesítik annak a hátát, akihez szólnak, visszaadják a méltóságát, ahogyan ez azzal az asszonnyal is történt. De a jelenet tanúi nem hagyták, hogy a látottak megérintsék őket. A zsinagóga vezetője egyenesen fölháborodott a csodatétel miatt. Ha szívünk csak önmagunkkal és saját meggyőződéseinkkel van tele, akkor a csoda sem elég hozzá, hogy megtörje keménységét. Jézus az elöljáró vádjaira annak az irgalomnak a nagylelkűségével felel, mely megszabadít a sátán rabszolgaságából, ahogy Jézus a gonoszság fejedelmét nevezi. Míg a keményszívű farizeusok felháborodtak, az emberek ünnepeltek: „a nép meg ujjongott, hogy ilyen nagy tettet vitt véghez.” Boldogok azok a tanítványok, akik hagyják, hogy az Úr irgalmasságának csodája magával ragadja őket, és úgy örvendeznek, ahogy a zsinagógában összegyűlt sokaság.
Imádság a szegényekért
