MTörv 6,2–6;
Zsolt 18 (17); Zsid 7,23–28; Mk 12,28b–34
„Nem jársz messze az
Isten országától” – mondja Jézus az egyik írástudónak. A Mester és
beszélgetőtársa egyetértenek az Isten és a felebarátunk iránti szeretet kettős
parancsában. Ez a két parancsolat olyan szorosan összetartozik, hogy szinte egy
és ugyanaz. Jézus az, aki mindenkinél erősebben és jobban tud szeretni. Mindenekfölött
szereti az Atyát. Az evangéliumokból kitűnik Jézus és az Atya különleges
kapcsolata: Jézus egészen az Atyára bízza magát, tőle függ. Ez élete értelme.
Az apostolokkal is meg akarta osztani azt az egyedülálló bizalmat és teljes
ráhagyatkozást, amit az Atya iránt táplált, és ami arra indította, hogy ezzel a
gyengéd megszólítással forduljon felé: Apu (Abba). Hányszor hallották tőle,
hogy életének egyetlen célja Isten akaratának teljesítése: „Az én eledelem,
hogy annak az akaratát teljesítsem, aki küldött” (Jn 4,34). Jézus valóban a
legnemesebb példa arra, hogyan kell Istent mindenekfölött szeretni. Ugyanezzel a
hévvel szerette az embereket is. Ezért lett testté (Jn 1,14). A Szentírásban
azt olvassuk, Jézus annyira szerette az embereket, hogy otthagyta az eget (azaz
az élet, a boldogság, a bőség, a béke, a vigasz teljességét), hogy közénk
jöjjön. Létezését az emberek iránti, egyre növekvő, szenvedélyes szeretet
jellemezte, akikért végül az életét is feláldozta.
De mit jelent „úgy
szeretni, mint önmagunkat”? Jézust kell figyelnünk, hogy megérthessük ezt.
Ő tényleg meg tudja mutatni nekünk, milyen az igazi, önmagunk iránti
szeretet. Jézus, aki elsőként, és legnagyobb mélységükben megélte ezeket a
szavakat, sugallja, az az igazi boldogság, ha a többieket magunknál jobban
szeretjük. Nehéz szavak ezek. Ki tudja megvalósítani őket? Erre azt kell
válaszolnunk, hogy Istennek semmi sem lehetetlen. Valóban, ezt a fajta
szeretetet nem lehet egyedül vagy az iskolapadban elsajátítani. Ellenkezőleg:
ott már kicsi korunktól kezdve az önmagunk és a saját ügyeink iránti szeretetet
tanuljuk, a többiek kárára. Azt a fajta szeretetet, amiről Jézus beszél,
odaföntről kaphatjuk meg, mert Isten ajándéka; sőt, Isten maga jön el, hogy az
emberek szívében lakjon. A vasárnapi liturgia kiváltságos pillanat, amikor
a szeretet nagy ajándékát elnyerhetjük. Az Úr napján ezzel az örömteli
felismeréssel lépjünk oda az oltár elé! A bölcs írástudóhoz hasonlóan mi is
hallhatjuk majd Jézus hangját: „Nem jársz messze az Isten országától.”
Imádság az Úr napján
