Jer 31,7–9; Zsolt 126 (125); Zsid 5,1–6; Mk 10,46–52
A hittel mondott imádság nyitottá teszi a szívet egy másfajta életmódra. Ám ezt csak akkor tudjuk elsajátítani, ha tudatában vagyunk gyöngeségünknek, vagyis annak, hogy segítségre szorulunk. Megértette ezt Bartimeus is, aki Jerikó kapujában koldult. Mint minden vak, ő is gyönge és kiszolgáltatott volt. Abban az időben a vakok nem tehettek mást, mint hogy koldultak, így vakságukon túl még az is sújtotta őket, hogy teljes egészében másoktól függtek. Az evangéliumokban ők a szegénység és a gyöngeség megtestesítői. Bartimeus – ahogy Lázár és az a sok szegény, aki a közelünkben vagy tőlünk távol él – az élet kapuja előtt ül, és vigasztalásra vár. Amikor meghallja, hogy Jézus megy el mellette, kiáltozni kezd: „Jézus, Dávid fia! Könyörülj rajtam!” Szegényes megszólítás, de a kiabálás az egyetlen lehetősége arra, hogy legyőzze a sötétséget és a távolságot, amit még fölmérni sem képes. Kiáltozása azonban nem tetszett a tömegnek. Olyannyira nem, hogy el akarták hallgattatni. Többen attól tartottak, hogy kellemetlen ordibálása megzavarja a város népének Jézussal való örömteli találkozását. Észszerűnek tűnő gondolkodásuk kegyetlenséghez vezetett. Nem csak csitították, el is akarták hallgattatni. Úgy érezték, semmi közük ehhez a vak emberhez. Megengedték neki, hogy kolduljon, ha nem zavarja meg a város mindennapi életét.
Ám Jézus jelenléte minden félelmet legyőzött Bartimeusban, mert érezte, hogy az élete teljesen megváltozhat ettől a találkozástól, és még hangosabban kiáltozta: „Dávid fia, könyörülj rajtam!” A kicsinyek, a szegények imádsága ez, akik éjjel-nappal szüntelenül az Úrhoz fordulnak, mert állandóan szükségük van valamire.
Bartimeus, alighogy meghallotta, hogy Jézus látni akarja, ledobta köpenyét, és futni kezdett felé. Ledobta köpenyét, ami évek óta befedte a testét. Felállt, és Jézushoz futott. Futott, bár nem látott – valójában mélyebben látott, mint az egész tömeg. Meghallotta Jézus szavát, és elindult a hang irányába. Ez a hang más volt, mint a tömeg szokásos moraja vagy durva szavai, ahogy el akarták hallgattatni. Bartimeus követte a hangot, és találkozott az Úrral, aki megkérdezte tőle: „Mit tegyek veled?” Bartimeus azzal az egyszerűséggel, ahogy korábban is kérte őt, most azt mondja: „Mester… hogy lássak!” A vak ember felismerte a fényt, anélkül hogy látta volna, és azonnal visszatért a látása. „Menj, a hited meggyógyított” – mondja neki Jézus.
Imádság az Úr napján
