Megemlékezünk Ábrahám pátriárkáról: hittel telve indult az Isten által neki ígért, ismeretlen föld felé; ezért a hitért nevezzük őt a hívők – zsidók, keresztények és muzulmánok – atyjának.
Ter 12,1–9 – Ábrahám meghívása
A népek keveredése és szétszóródása közepette az Úr sohasem hagyja el az embert. Bár minden nép jól körülhatárolt területen teremtett hazát magának, ahol saját nyelvét beszéli, Isten mégis arra szólítja Ábrahámot, hagyja el házát, földjét, hazáját. Az Istentől származó üdvösség története Ábrahámmal kezdődik, egy kivonulással, egy radikális szakítással. Ez a kereszténnyé válás mintapéldája, úgy egyéni, mint közösségi szinten. Minden vallási tapasztalat kezdetén ott van Isten határozott parancsa: „Vonulj ki földedről… arra a földre, amelyet majd mutatok neked.” Ez a határozott, kemény parancs arra utal, hogy az ember csak úgy kaphatja meg az áldást, vagyis a védelmet, és válhat maga is áldássá mások számára (ahogy Isten megígérte Ábrahámnak), ha engedelmeskedik. Ábrahám elhívásának középpontjában pontosan ez, az Isten szavának való engedelmesség áll. Ábrahámnak mindenekelőtt le kell mondania arról, hogy csak saját magára hallgasson, hogy kizárólag saját életével, saját jövőjével foglalkozzon. Isten hívása egyetemes álmot tár elé, és rábízza, hogy valósítsa meg. Ábrahám engedelmeskedik Isten szavának, és magáévá teszi Isten álmát a világgal és a világ népeivel kapcsolatban. Elhagyja hát földjét, és – ahogy Isten megígérte –az egység és az élet forrása lesz az egész világ számára. „Minden hívő ember atyjának” nevezik őt zsidók, keresztények, muzulmánok egyaránt, és velük együtt mindazok, akik meghallgatják Istent, és azon az úton indulnak el, melyet az Úr mutat nekik. Ez az út egy népnek az útja, melyhez tartoznunk kell; a találkozások útja, amiket meg kell valósítanunk; egy út, amit végig kell járnunk, míg meg nem érkezünk az Ígéret földjére. Isten közelsége áldást, életet és fejlődést jelent. Ábrahámnak nem szabad elfelejtenie, hogy Isten mindig vele van. Ez az emlék, ez a tudás a hívek életének középpontja, ez szabadítja meg Ábrahámot és minden hívő embert a bálványok rabszolgaságából. Csak egyetlen oltár van, amellett kell felállítani a sátrat. Ábrahám úgy dönt, hogy Ura mellett fog élni, nem akar elszakadni attól a helytől, ahol ő jelen van. Tudja, hogy az Úr végigkíséri élete útján, sőt, előtte jár majd, hogy utat mutasson neki. Ábrahám példa minden hívő számára: otthona nem ott van, ahol magában lehet, hanem ott, ahol együtt van az Úrral, aki végigkíséri népét a világ útjain.
Imádság a szentekkel
