Szof 3,1–2.9–13. Az üdvösség minden szegénynek szól
„Jaj a lázadó és tisztátalan városnak, a hatalmaskodónak!” Úgy tűnik, mintha a próféta Ninivére, az ellenséges városra utalna, amelyről az előző fejezetben beszélt. Valójában azonban Jeruzsálemről van szó, amely gyökeresen megváltozott. Lázadó és hatalmaskodó várossá lett, mert nem hallgatta meg többé az Úr szavát, és nem fogadta el a dorgálást. Aki nem hallgat Istenre, és nem bízik benne, az erőszakossá válik. A főemberek, a bírák, a próféták és a papok képviselik azokat, akik felelősek a város kormányzásáért. Jeruzsálemben mindenki mulasztásokat követett el. A politikusok és a bírák hallatlan erőszakosságról tesznek tanúságot. A próféta „ordító oroszlánoknak” és „esti farkasoknak” nevezi őket. Maguk a próféták is fennhéjázók, a papok elmulasztják vallási kötelezettségeiket, és nem tartják tiszteletben a Törvényt. Isten igazságossága olyan Jeruzsálemnek, ahogy minden városnak, mint a hajnal világossága, amely beragyogja az éjszakát, és nappal irányt ad az emberek gondolatainak és tetteinek. Csak az Úr hangját hallgatva lehetséges emberséges várost építeni, amely mentes az erőszaktól és a visszaélésektől, odafigyel a szegények szükségleteire, és képes minden szempontból igazságot szolgáltatni. A prófétai szó azonban nemcsak az igazságtalanságot és az erőszakot mutatja meg (3,6–8), hanem reményt is nyújt. Isten azért beszél, hogy a világ jobbá legyen, és az emberek megtérjenek. „Tiszta ajkat adok a népeknek” – mondja az Úr. Isten egy új, „tiszta”, erőszakmentes nyelvet kínál, mely az ő ábécéjét használja, az egyetlen olyan nyelvet, amely egységet teremt, és megvalósítja az igazságosságot. A próféta látja, hogy a népek összetartanak az imádságban: „…hogy mindannyian segítségül hívhassák az Úr nevét, és egy szívvel szolgáljanak neki.” Az imádságban rendkívüli egységesítő erő rejlik: különböző emberek összegyűlnek, mind ugyanazt a nyelvet beszélik, ugyanúgy énekelnek, ugyanazokat a szavakat hallgatják, ugyanazokat a gesztusokat végzik. Az alázatos, „szerény kis nép”, mely az Úrban bízik, részese lesz ennek a valóságnak, amelyet Isten Egyházában tapasztalunk meg, amely az emberi nem családjának egységét hirdeti. Alázatos ez a nép, mert Isten szavát hallgatja, s a szegényekkel együtt Isten szeretett népét alkotja.
Imádság az Úr anyjával, Máriával
