Ter 3,9–15.20; Zsolt 98 (97); Ef 1,3–6.11–12; Lk 1,26–38
A Teremtés könyve Ádám és Éva történetén keresztül vezet be bennünket a mai ünnepbe, melyen Isten anyja, Mária szeplőtelen fogantatását ünnepeljük, ami azt jelenti, hogy az eredendő bűn nélkül fogant, vagyis a nélkül a hajlandóság nélkül, ami minden férfit és nőt bűnbe visz. Nem véletlen, hogy a bibliai történet az eredendő bűnre emlékeztet bennünket, arra a bűnre, amelyből minden bűn származik, a mi időnk bűnei is. Ez a prométheuszi gőg bűne: „olyanok lesztek, mint az Isten”. A gonosz ma is arra bujtogatja az embert, hogy saját magát állítsa piedesztálra, hogy engedjen a gőg kísértésének, és mindenekelőtt saját magát helyezze előtérbe. Ezért támad az emberek között megosztottság, igazságtalanság, gyűlölet, rombolás, konfliktus és háború. A kísértő továbbra is beférkőzik az emberi szív legrejtettebb zugaiba, hogy a kötelékek megszakadjanak, és megsokasodjon az ellenségeskedés.
De itt van Mária – aki már fogantatásában szeplőtelen – és az ő titka, melyet ma szemlélünk. Ő mentes volt az eredendő bűntől, az önszeretet ösztönétől, mely minden embert érint születésétől fogva. Máriával megszakad az a tragikus láncolat, ami az embereket az erőszak és a halál karmaiba taszítja. Az eredendő bűn nélkül fogant Máriával új fejezet kezdődik az emberiség történelmében: az Istennel való barátság korszaka, mely még annál is szebb, mint amiben az ősszülőknek részük volt. A kegyelemből és nem az érdemei miatt bűn nélkül fogant Máriát szemlélve részesei lehetünk az ő misztériumának. Nem lehetett beszennyezve az eredendő bűnnel az, aki méhébe fogadta Isten Fiát – mutatnak rá az egyházatyák. A Fiú szeretete megvédelmezte az anyát.
Mária misztériuma, melyet ezen a napon szemlélünk, nem idegen magának az Egyháznak, a hívők közösségének misztériumától. Ma zárul a jubileumi év, melyet Ferenc pápa Józsefnek, Mária jegyesének szentelt. Ma az ő gonosztól megóvott életének titkát valamennyiünkre rábízták. Akkor is, ha a tagjai bűnösök, az Egyház, akárcsak Mária, arra kapott meghívást, hogy meghallja az angyal szavát, és igennel feleljen rá. Ugyanez vonatkozik Józsefre is, aki érezte, hogy az angyal szava átalakítja az életét: „József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni feleségedet, Máriát” (Mt 1,20). Mária igenjét József igenjének kellett követnie azért, hogy Isten szeretetterve beteljesedjék.
Imádság az Úr anyjával, Máriával