Jer 23,5–8. Dávid sarja vezeti majd Izraelt
Az Úr, miután a próféta szavain keresztül szigorúan megdorgálta Izrael vezetőit, akik pusztán önmaguk javát keresték, s így elárulták a nyájat, kijelenti: ő maga jön el, hogy egybegyűjtse juhait, és visszavezesse a legelőre, ahonnét elkergették őket: „Igen, jönnek napok – mondja az Úr –, amikor igaz sarjat támasztok Dávidnak. Királyként uralkodik majd, bölcsen kormányoz, s gondja lesz a jogra és az igazságra az országban.” Ez a jövendölés karácsonykor beteljesedik: az a Gyermek a béke fejedelme, ahogy karácsony éjszaka énekeljük. Jeremiás szavai a mi napjainkról is szólnak. Ferenc pápa szavaival szólva korszakváltás idejét éljük. A jelen gyakran zűrzavarosnak tűnik, a jövő pedig megjósolhatatlan. Ma is szükség van arra, hogy az Úr „sarjat” adjon nekünk, aki hatalommal képes uralkodni a földön, s biztosítja a jog és az igazságosság győzelmét. Maga Isten Fia az, akit befogadni készülünk. Gyermekként jelenik meg, olyan sarjként, gyenge „rügyecskeként”, aki nem testi erejével vagy emberi hatalmával kerekedik felül. Sőt, kénytelen a lakott helyen kívül világra jönni, egy barlangban. Jászolba fektetik, ahogy arra Máté evangéliuma emlékeztet (Mt 1,18–24). E sarj ereje mindenestül abban az ingyenes és határtalan szeretetben rejlik, amely előbb arra késztette, hogy alászálljon a mennyből, majd pedig, hogy népet gyűjtsön maga köré, akikkel elkezdheti Isten új országát építeni a földön. Az Úr uralkodik a szíveken, vagy még inkább megszabadítja őket abból a számtalan szolgaságból, ami megkeseríti és szomorúvá teszi az emberi életet. A szív megváltozásából fakad az igazság és a béke. Fölkeres minden eljövendő nemzedéket. Az Úr továbbra is zörget, hogy beléphessen a szívünkbe: születése megújítja a szívünket, kitágítja, megerősíti a szeretetben, és beragyogja, hogy elinduljon e világ peremvidékei felé. A karácsony misztériumától megújult szívekből új föld születik, új történelem kezdődik, új igazságosság és tartósabb béke fakad.
Előesti imádság
