Szent János apostol és evangélista ünnepe: ő volt a tanítvány, akit kedvelt Jézus, és aki a kereszt alatt Máriát saját anyjaként fogadta magához.
Boldog Salkaházi Sára vértanúságára emlékezünk, akit 1944-ben ezen a napon lőttek a Dunába, mert üldözött asszonyok és lányok életét mentette.
Jn 20,2–8. János és Péter az üres sírhoz fut
János egyike annak a négy tanítványnak, akiket Jézus elsőként hívott magához. A Tibériás tavánál történt találkozásnak még a pontos időpontjára is emlékszik az evangélista: a tizedik óra körül járhatott. Hogyan is felejthette volna el? Így arra is emlékszik, amikor Andrással, Péter testvérével együtt hallgatták a Jordán partján Keresztelő Szent Jánost. Villámként hasított beléjük, amikor a Keresztelő azt mondta Jézusról: „Nézzétek, az Isten Báránya!” Otthagyták Keresztelő Szent Jánost, és Jézus nyomába szegődtek. Vele töltötték az egész délutánt. Ezek az órák János egész életét örökre meghatározták, ahogy Péterét is. A hagyomány úgy tartja, hogy János az a tanítvány, „akit kedvelt Jézus”. Az utolsó vacsorán egyedül ő hajthatta fejét Jézus keblére, majd Péterrel és Jakabbal együtt elkísérte őt az Olajfák hegyére, amikor a halállal vívódott. A többi tanítványhoz hasonlóan azonban ő is elmenekült, és magára hagyta Jézust, hogy aztán visszatérjen, és kövesse a kereszt lábáig, ahol elfogadja a meghívást, hogy magához vegye Máriát. Ebben az evangéliumi részben húsvét napjának hajnalán találkozunk vele, amikor Péterrel együtt a sír felé fut. Fiatalabb volt Péternél, ezért hamarabb ért oda, látta a gyolcsot a földön, de nem ment be. Megvárta Pétert, aki idősebb volt nála. Az egyházatyák így kommentálják ezt: a szeretet gyorsabban fut, és előbb ér oda. János mégis meg tudta várni, hogy testvére megérkezzen, és együtt menjenek be a sírboltba. Az ember soha nem fut egyedül. János már megtanulta, hogy Jézus tanítványai mindig kettesével járnak. S amint belépett: „Látta, és hitt.” Megértette, hogy Jézus testét nem lophatták el (hiszen ott voltak a leplek, ahová letették), és hitt. A negyedik evangéliumban és a leveleiben őrzött tanúságtételének középpontjában az Isten és a testvérek szeretetének hirdetése áll. Ez mestere üzenetének lényege, szíve.
Karácsonyi imádság
