December 9., csütörtök

Iz 41,13–20. Én vagyok a te megváltód

 

Olyan könnyű megfeledkezni az Úr szeretetéről, irgalmáról és erejéről, főleg a nehéz pillanatokban, s átadni magunkat a félelemnek és az elkeseredésnek. Így van ez velünk is, akik olyan korban élünk, amikor látszólag nő az aggodalom a ma és a holnap miatt. A világ bonyolultabbá és nehezen érthetővé vált. Úgy tűnik, a gonosz erői további teret nyertek a teremtett világ leigázása és a népek közötti testvéri kapcsolatok szétrombolása által. A világjárvány tragédiája ráébresztett bennünket a törékenységünkre. Az igazságtalanság növekedni látszik, miközben egyre nehezebb közös álmot találni. Nem jó olyan korban és olyan világban élni, amelyben a félelem és a harag kölcsönösen erősítik egymást, és rossz, konfliktusokkal terhes légkört hoznak létre. Úgy tűnik, semmit sem lehet tenni: végső soron nagyon kicsinyek vagyunk, a próféta kifejezésével élve „férgecskék”, „bogarak”. Ám Izajás emlékeztet bennünket Isten jelenlétére, aki a történelem Ura. Ő maga mondja: „Ne félj, te férgecske, Jákob, te kis bogár, Izrael! Én megsegítelek.” A felszólítás többször is megismétlődik Izajás próféta könyvének ebben a rövid szakaszában, mintha csak be akarna törni a félelem kapuján, mely nem engedi, hogy meglássuk a minket körülvevő szeretetet. Jézus is hányszor elismétli az evangéliumokban a tanítványoknak, hogy bízzanak benne, és ne féljenek! És ha igaz, hogy „vizet keresnek a szűkölködők és a szegények, de nincs, a nyelvük száraz a szomjúságtól”, még annál is igazabb, hogy az Úr gyorsan segítségükre siet. A próféta Izrael népének új kivonulásáról beszél, a babiloni fogságból való szabadulásról: ez az előzőnél, az Egyiptomból való kivonulásnál is mélyrehatóbb szabadulás lesz. Ha ugyanis Izrael népe a pusztai vándorlás során, első szabadulása után sziklából fakadt vízzel oltotta szomját, az Úr most az egész pusztaságot fogja tóvá változtatni, és „vizek forrásaivá a kiaszott földet”. Az Úr szeretete egyre nagyobb csodákat visz végbe népéért. Ez a szeretet Jézusban éri el csúcspontját, aki nemcsak alászáll a mennyből, hogy mellettünk legyen, hanem még az életét is odaadja, hogy megmentsen bennünket a bűntől és a haláltól. Tőlünk pedig – a próféta szavaival – azt kéri, hogy „lássuk és értsük meg” ezt a szeretetet, és hagyjuk, hogy megérintse a szívünket.

                   Imádság az Egyházért