Boldog Charles de Foucauld-nak, Jézus kistestvérének emléknapja: „mindenki testvére” volt; 1916-ban az algériai sivatagban ölték meg, ahol imádságban és testvéri közösségben élt a tuareg néppel.
Iz 25,6–10a. Az Úr lakomát készít minden nép számára
A próféta úgy állítja elénk az üdvösséget, mint egy lakomát, melyet a Sion hegyén készítettek. Isten minden nép Atyja, s azt akarja, hogy mindannyian üdvözüljünk. Az adventi idő ennek a lakomának az örömét engedi előre megízlelnünk. Pedig ma sajnos még a keresztények között is sokan gondolják úgy, hogy az üdvösség a saját személyes jóllétüket, a nyugalmukat jelenti. És hányan vannak azok – túl sokan! – akiket ma is kirekesztenek a „bőséges” lakomáról, sőt még a gazdagok asztaláról lehullott morzsáktól is megfosztják őket, ahogy Jézustól halljuk majd a szegény Lázárról szóló példázatban. Sajnálatos módon a globalizáció nem járt együtt az asztal kibővítésével azért, hogy mindenki részt vehessen ezen a lakomán. Ez a prófécia azonban föltárja előttünk Isten nagy álmát, aki éppen azért küldi el a Fiát, hogy ezt az álmot valóra váltsa. Nem csupán arról van szó, hogy egyedül senki sem üdvözül, de olyan sincs, hogy az üdvösség csak egyvalaki számára lenne fenntartva. Az üdvösség mindenkié.
A próféta világossá teszi: az Úr saját kezével készít lakomát a népek számára, éppen azért, hogy senki se legyen kirekesztve belőle, és mindenki megízlelhesse a vele és a többiekkel való közösség édességét. Jézus, aki jól ismeri a prófétai hagyományt, szintén lakomához hasonlítja a mennyek országát (Lk 14,15–24), ahová Isten meghívja a szegényeket, bénákat, vakokat és sántákat. Erről a mennyei lakomáról a gazdagok hiányoznak. Nem mintha ki lennének zárva, ők maguk utasították vissza a részvételt. A mennyek országának lakomája mindenesetre nem csak az idők végezetével jön el. Isten már most munkálkodik. Ezen a lakomán már most leveszi a fájdalom „fátylát”, mely eltakarja a földön élő kirekesztett, félreállított embereket. S láthatjuk, hogyan nő a népek közötti testvériség, szorul háttérbe az igazságtalanság, csökken a háborúk száma, szűnik az erőszak és vele együtt a halál. S már most elmondhatjuk Pál apostollal együtt: „Halál, hol a te győzelmed? Halál, hol a te fullánkod? A halál fullánkja a bűn, a bűn ereje pedig a törvény. De legyen hála Istennek, mert ő győzelemre segít minket, Jézus Krisztus, a mi Urunk által.” (1Kor 15,55–57)
Imádság a szentekkel
